Élménybeszámolók - lista

2016. december 03.

A Kékes Turista Egyesület a hagyományokhoz híven december 3-án, az idén is meg rendezte Mikulás túráját. Múlt héten, mikor az adventi túrára invitáltam ismerőseimet, sokan azt mondták most nem jönnek, mert a Mikulás túrára készülnek. Tegnap mikor a főtéren kimentem megnézni, hogy sütik az ökröt, (eddigi életem során kétszer volt alkalmam sült ökörből enni: Először mikor még a Gagarin Hőerőmű a Markazi tóparton tartotta a Majálisát két ökröt sütöttünk. Másodszor Budapesten egy összevont szakszervezeti majálison.) több ismerősöm is jelezte jön holnap a Mikulás túrára.

Szombat reggel, mikor kiértem a buszmegbe és senki nem volt még ott, kicsit elszomorodtam. A jászapátiaknak már itt kellene lenniük. Lassan csordogáltak a túratársak. Márti Hatvanban van a baleseti kórházban. Marika /az egyesület vezetője/ a Gyöngyösi kórházban fekszik. Klárikával is van valami, jöttek sorban a rossz hírek. Szerencsére azért jó páran összejöttünk, mire a busz elindult. Füreden még jó páran csatlakoztak hozzánk. Mátraházán kihasználva a busz pár perces állás idejét leszaladtam megnézni a havat. Mire Galyatetőre értünk, azt tapasztaltuk, hogy itt kisebb a hó. A mátraszentistváni sípályán egy szem havat sem láttunk.
Mikor Mátraszentlászlón leszálltunk a buszról, némi kis hóval azért találkoztunk a szikrázó napsütésben. Elindultunk a kék kereszten felfelé, kikerülve a Vörös-kői kilátót a Smíró Feri útján haladtunk. Mikor a Galyavár alatt haladtunk el, az avar és hó keverékén jócskán csúszkáltunk. Felettünk a csodás sziklák, alattunk a patak völgye. Az ember nem is hinné, hogy ezek a természeti csodák itt vannak tőlünk „pár lépésre”. (Mennek hazánk fiai az Újhebridáktól Izlandon át az Andokig és némelyiküknek fogalma sincs a közvetlenül mellettük lévő csodákról.)
Minden évszaknak megvan a maga szépsége, ennek az ősznek, ami most van, az az egyedülálló szépsége, hogy a fák között messzire el látni oly csodákat miket máskor eltakarnak a tavaszi zöldek vagy a csodálatos koraőszi levelek. Épp kiáltottam a mögöttem haladóknak, hogy „Vigyázat, csúszik!” már gurultam is lefelé. Szerencsére sikerült elkapnom egy gyökeret. Lenéztem, hová gurultam volna, hát nem egyszerű lett volna visszakászálódni.

Szerencsésen mindenki befutott Mátraalmásra (ahogy csúszkáltam lefelé egy idős néni kapaszkodott fölfelé egy másik meg araszolt lefelé. Nem egyszerű itt lemenni a boltba és visszakapaszkodni.) Megláttam az ismerős bácsikát, forralt bor van-e, kérdeztem. Nem szóltatok pedig vártam, válaszolta. Most így jártunk, jövőre jobban előkészítjük a dolgot.

A zöld háromszögön folytattuk utunkat. Mikor elértük a piros sávval való találkozást, ahol a nagy erdőirtás volt, most messze el lehetett látni. Le-föl kanyarogván jutottunk a Fekete-tóhoz, ami most be volt fagyva. Azért bementünk és körbejártuk. Nem láttuk a jég alatt az elvermelt állatokat. Hamarosan megérkeztünk Rudolftanyára. Rengeteg fa várja azokat, akik itt kívánnak tölteni egy pár napot de,most épp senkit sem találtunk itt.

Gyuri kiválasztott egy napos asztalt és Jutka elővette a meglepi forralt borokat,a saját készítésű mézeskalácsokat meg egy zacskó szaloncukrot is. Ettünk-ittunk, napoztunk. Egyszer mégis rászántuk magunkat az indulásra. Gyuri figyelmeztetett mindenkit, hogy ne nagyon maradjon le senki, mert most már jelzetlen utakon megyünk tovább.

Volt egy-két malőr, /jegek, pocsolyák, szakadékok/ azért szerencsésen átverekedtük magunkat ezeken az akadályokon. A nap azért már ereszkedőben volt, mire Parádsasvárra értünk. Szerencsére nem sokáig kellett várnunk az autóbuszra. Gyöngyösön megbeszéltem Józsival, hogy menjen a főtérre és álljon sorba a sült ökörért én meg beszaladtam Marikához a kórházba. (Mindenki azt hitte, hogy a Mikulás vagyok/ piros kabát, Mikulás sapka, fehér szakállam./ Mondtam, most csak felmérem a terepet. Szerencsére Marikánál nem találtak semmi komoly dolgot, kedden már mehet haza.
Vágtattam a főtérre, közben biztattam a gyerekeket, hogy a jövő héten megyek hozzájuk is. Józsi sehol így Mikulás létemre is ki kellett várnom a sort. Épp hogy jutott két nagy adag. Ezzel vágtattam haza feleségemhez és lányomhoz. Pompás túra volt, köszönet érte!

Szőrös

Verebélyi László fotói

Szollár Ferenc fotói