Élménybeszámolók - lista

2016. október 01.

A Kékes Turista Egyesület szombatra meghirdette túráját. Jó időbe jelentkeztem, mert Attila mindig olyan alaposan előkészíti túráit. A tegnapi EEMP-s túra kissé megviselte a lábaimat, szerencsére ebből reggel már nem éreztem semmit! Elindultunk a gimitől, Pesten felvettük Attilát és még egy pár embert.
Pusztazámornál leszálltunk a járműről és Attila köszöntötte a túratársakat és ismertette a programot. Első állomásunk a Remete templom volt. Ez egy nagyon érdekes kis templom, az emeleten kiállítás van. Vannak szobák és ágyak is (ide vonulnak el a fiatal szerzetesek meditálni). A temetőben egy helyen vannak a régi sírok, melyek több nemzetiségűek. Kálváriáján lévő stációk egyedülállóak. Kis gyermekek rajzai tűzománcból.
Mentünk, mendegéltünk, kiértünk a faluból, réteken-mezőkön rengeteg lovas tanyával és lovassal találkoztunk. (Innét a túra neve.) Felkapaszkodtunk egy kisebb hegyre, ahonnét szép kilátás tárult szemünk elé. Leereszkedvén egy rövid, de meredek ösvényen megdöbbenve láttuk milyen szakadék a hegy oldala lentről. Valami barlangok is vannak ott fent.
A Benta-patak völgyében egy árnyas fasor szegélyezte utunkat. Néhol még most is mély dagonya volt, ahol a lovak megkapartak, pedig egy hete már nem esett. (Mi is megküzdöttünk volna alaposan, ha eső után vagyunk.) A horgásztóhoz érve letelepedtünk olyan stégekre, ahol nem volt ott a horgász. Gyönyörködtünk meg falatoztunk.
Meredeken felfelé mentünk nemsokára. A Nyakas-követ csak alulról néztük meg, így is lenyűgöző volt. Megizzadtunk rendesen, mire felkapaszkodtunk a Madár-szirtre. Az ember el se hinné, hogy ilyen sziklafal létezik. Visszatekintve a Nyakas-kőre félelmetesen szépnek találtuk. Elidőztünk egy kicsit gyönyörködve. Megindultunk a szikla párkányon lefelé, (nem igazán tériszonyosoknak való) sikerült épségben lejutnunk.
A Szent Vendel (Szily) kápolnához elég vadregényes út vezet. A kápolna elég rossz állapotban van. Ilyen halálfejes sírkövet még nem láttam. Folytattuk utunkat a kis pihenő után. Egy nagyon romantikus völgybe haladtunk lefelé. Hosszú menetelés után megérkeztünk Biatorbágyra. Elsétáltunk a völgyhídhoz és még a buszunk megérkezett, Attila kiosztotta a tőle már megszokott okleveleket. Közel 20 km-t hagytunk ma magunk mögött. Köszönjük Attila!

Szőrös