Élménybeszámolók - lista

2016. május 22.

A Magyar természet Napja alkalmából a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum egész napos programot szervezett Hatvanban május 22-én, melynek előkészítésébe bevonta egyesületünket is, mivel meghívást kaptunk az eseményre. A szervezők igyekeztek nagyon sokoldalúan bemutatni a természet és az ember kapcsolatát, főként a természethez való kötődés lehetőségeit napjainkban, s igyekeztek propagálni is ezt ismeretterjesztéssel, tudományos kutatások közreadásával, kapcsolódási pontok bemutatásával. Egyik kapcsolódási lehetőség a természetjárás, melyet egyesületünk tevékenységén, szerteágazó programjain, s eredményein keresztül gondoltak bemutatni. Így kaptuk a meghívást egy bemutatkozó előadásra. Viszonzásul a múzeum munkatársai ingyenes belépést és tárlatvezetést kínáltak fel egyesületünk csoportjának.

A részvételt előzetes vívódás (mert éppen abban az időszakban nagyon sok saját programunk, szervezni valónk volt) majd hosszas egyeztetés előzte meg. Végül is igent mondtunk. Mivel a témanapon kívánalom volt a Kékes TE látható „megjelenítése”, úgy döntöttünk az elnökséggel, hogy ezt egy stand, s egy családos látogatás keretében valósítjuk meg. Mivel az egyesület ellátta már Mátra Manóit olyan relikviákkal, ami tényleg jól elkülöníti őket más kisgyerekektől, - s szemmel láthatóan köti őket az egyesülethez - így magától értetődő volt, hogy a gyerekek most is a Manó öltözetet viseljék. Az idő rövidsége, s az arra a napra eső előzetesen meghírdetett Sziklagyepes családi séta miatt a csoport szervezése meghívásos alapon működött, főként Manók és hozzátartozóik köréből. Ha már igent mondtunk a felkérésre, a lehetőséget igyekeztünk jól kihasználni, így 45-en indultunk külön buszunkkal Hatvanba, a Grassalkovich- kastélyba. 25 gyerekünk tényleg jól mutatott az „egyenruhájában”. Megérkezésünk után két csoportra osztódtunk. A kisebb gyerekek és hozzátartozóik játékosabb, a kicsikhez alkalmazkodó vezetésben részesültek, a nagyobbak és a felnőttek pedig több ismeretet nyújtó, amolyan felnőttes stílusú, érdekes információkat közlő tájékoztatáson ismerhették meg a múzeum állandó kiállításának tárlatát. Kedves vezetőink mindkét csoporttól a múzeumpedagógiai részen berendezett kézműves műhelynél köszöntek el , így a gyerekek a tárlatlátogatás után rögtön alkotásba kezdhettek. Lepke álarcok, mini sárkányok készültek. Az egyenruhánk, és a kapott karszalagunk lehetővé tette, hogy ezután szabadon, ki-ki érdeklődésétől vezérelve mozoghasson a kastély udvarán, az épületben, a parkban, vagy akár kimehessen a területről, s visszatérhessen. A résztvevőknek lehetősége volt megtekinteni díjnyertes természetfilmeket, előadáson közelebbről megismerkedni az aranysakállal, s annak életmódjával, mindent megtudhattak az őshonos háziállatainkról, de az erdő rejtett kincséről, a szarvasgombáról is. A vállalkozó szelleműek kipróbálhatták a fekve biciklizést, kóstolhattak szarvasgombát tartalmazó termékeket, igényes kézműves termékeket vásárolhattak, s fogyaszthattak is helyben készült finomságokat. Volt kisállat simogató, pónilovaglás, kiskutyákat is ajánlottak örökbefogadásra. A felnőttek kipróbálhatták az élménytér nyújtotta lehetőségeket, a gyerekek megpróbálhattak kijutni a sövény labirintusokból. Volt múzeumi kvízjáték, zene a Kocsis Albert Zeneiskola növendékeinek jóvoltából, akik kétszer is koncertet adtak a belső udvaron, s Vitéz Lászlóval, s kalandjaival is találkozhattunk egy igazi vásári komédiás bábelőadáson. Egyszóval válogatni és tényleg választani kellett, mert vagy ezt néztük meg, vagy ott vettünk részt. A szervezők nagyon kellemes környezetet teremtettek a kastély udvarán, letelepedős asztalokról, székekről gondoskodtak napernyők alatt, felfújt matracokon lehetett pihenni sátortetők árnyékában. A gyerekeknek már maga ez a lehetőség is kedvükre volt, családjaink szívesen vettek birtokba hosszabb-rövidebb időre egy-egy területet ezekből, majd kisebb-nagyobb csoportokban indultak újabb felfedezésekre. Mi nagyon jól éreztük magunkat, nem vágytunk nagy tömegre, de ez a program folyam és az előadások megérdemeltek volna szélesebb körű érdeklődést, mert igazán színvonalasak voltak. Nem is beszélve arról, hogy az egyesületünk rövid bemutatása egyébként is utolsó napirendi pont volt, a programok csúszása miatt pedig már az elrakodás idejére esett. Így mondandóját még rövidebbre fogta elnökünk, hogy ne akadályozza a múzeum zárását. Az asztalunknál napközben több érdeklődő volt, kedves ismeretlenekkel, és régi ismerősökkel is találkoztunk, beszélgettünk. Ez a módja sikeresebb volt az egyesület bemutatásának, propagálásának. Egyenruhás gyerekeink viszont sok élménnyel gazdagodtak, a felnőttek is lelkesen köszönték a meghívást. Ez a nap mindenkinek adott valamit. Akik először jártak itt, azoknak a felfedezés és a visszatérés igényének érzését, akik többször voltak már a múzeumban, az intézmény a témanap kapcsán új, más arcával mutatkozott meg. Az egyesület vezetőinek pedig tanulságot és tapasztalatot szolgáltatott. Minden esetre máskor sem hagyunk ki hasonló ajánlatot, ha annak elfogadásával gyerekeknek, családoknak élményt és örömöt szerezhetünk.

Köszönjük Vadászati Múzeum!

Tóthné Kelemen Mária

Fényképek