Élménybeszámolók - lista
Szilveszteri fürdőtúra
2015. december 31.
A Kékes Turista Egyesület évek óta megrendezi a szilveszteri fürdőtúráját. Évi (aki évek óta a szervező) több útvonalon is gondolkodott. Végül Bogács mellett döntött. Először úgy volt, hogy gépjárművekkel megyünk, később úgy alakult, hogy több lett a jelentkező, mint a hely az autókban. Ezért a 6:15-ös busz mellett döntött.Sanyival megbeszéltük, hogy reggel 5:30-kor találkozunk a Kulacsba, megeszünk egy mackot és úgy indulunk.
Előző este hívott Judit, hogy van hely a mikrobuszban. Mivel Sanyival megbeszéltük, reggel ott voltam a Kulacsban. Kiderült, macok csak 7-től van, de virslit tudnak csinálni. Este Sanyinak is telefonáltak, hogy van hely a mikrobuszban, ezért úgy döntöttünk, hogy megrendeljük a virslit. Kimegyünk a buszhoz, szólunk mi később megyünk. Feltesszük a többieket a buszra, visszamegyünk, megesszük a virslit és megyünk a gimihez. Négy lány meg Laci ment a busszal (kicsit féltettük Lacit /lehet, hogy nem kellett volna egyedül hagyni a lányokkal.../) A busz elindult, mi meg visszamentünk, megettük a virslit. Irány a gimi. Jött Tibi a mikróval, irány Bogács.
Bogácsra érve láttuk, hogy a buszosok meg Feriék is megérkeztek. Egy új útvonaltervel álltak elő Tibiék, (Évi nem igazán örült neki, /talán igaza is volt, hisz ez mégis az Õ túrája/ de azért nem ellenkezett nagyon.) Mindenki a gépjárműbe, és irány Bükkzsérc. Ez egy gyönyörűséges zsákfalu. Gyalog tovább a hegyre. Mikor elhaladtunk egy tanya (mai néven farm) mellett, némi vita támadt a pótkocsin lévő takarmányt illetően. Többen állították, hogy marharépa a vadak etetésére. Én viszont tudtam, /mivel nagyapám termelt marharépát, hogy az pirosas-vöröses színű. A seregbe szedtünk cukorrépát az viszont fehér/ hogy ez cukorrépa. Sajnos a három cicán meg a többi állaton kívül senkit nem találtunk. Abba maradtunk visszafelé bejövünk.
Szerencsénkre jókora fagy volt különben térdig jártunk volna az agyagos sárban. Araszoltunk felfelé a csodás időben a gyönyörűséges tájon. Egyszer csak a Török úton találtuk magunkat. Mentünk egy jódarabon rajta, egyszer csak letértünk és jelzetlen útra mentünk. Kiderült, nem arra amit Marikáék jól ismernek a völgyön keresztül. Gyurinál van GPS, és ezután mentünk. Nagyon szép völgyben haladtunk lefelé, csak az időnk fogyott rettentően. (Mi Sanyival már egy hete a finom tarhonyás húsra gyúrtunk, ami csak 13-ig van. Évi mondta, ha az eredeti túratervnél maradunk, már ott lennénk.)
Megszaporáztuk lépteinket és hamarosan feltűnt a falu. Egy bekerített gazdaság mellett vitt az utunk, többek közt saját szarvascsordája volt, akik hagyták magukat egész közelről megcsodálni. Már nem maradt időnk visszamenni a répához (bár én ragaszkodtam hozzá), elfogadták hogy cukorrépa. Gépjárműbe, irány a fürdő! Már ott voltak Gyuri és Gyula, akik szintén autóval érkeztek csak kihagyták a túrát.
Megkezdtem a masszírozást, arra viszont nem számítottam, hogy lesznek olyanok is akik nem velünk jöttek. Egy gyors tarhonyás hús (fenomenális, talán csak a pacaljuk jobb), masszír tovább, kicsit irigykedtem a többiekre míg én keményen dolgozom Õk nyelik a pezsgőket. Egyszer azért csak el fogytak a páciensek, és én is átadhattam magam a felelőtlen szórakozásnak.
Először akik busszal jöttek, azok voltak kénytelenek távozni, azután ki-ki mikor az ideje lejárt. Egyszer mi is csak elindultunk! Feledhetetlen nap volt! Köszönet érte!
Szőrös