Élménybeszámolók - lista

2015. március 28.

Ilyen jó két hetem már rég nem volt, 3 túrán vehettem részt. Mikor megláttam a MERT EEMP programjában ezt a túrát, egyből jelentkeztem, kiírattam a szabimat is. A Kékes Turista Egyesület kéktúrája során egyszer már jártam ezen az útvonalon! Nagyon kellemetlen emlékeim fűzőrnek hozzá. Előre szóltunk a Bableves csárdának, hogy nagyobb csapattal érkezünk. Mikor odaértünk, rettentő hófúvásban örömmel láttuk az ott parkoló autókat. Lelki szemeink előtt megjelent a kemence mellett gőzölgő bableves. Dörömböltünk, kiabáltunk, semmi. Kb 1 óra múlva hívtak, mikor érünk oda, mert várnak. No, akkor lettünk csak idegesek. Ez volt a múlt.
Reggel a busznál meglepődtem, milyen kevesen vagyunk. Ma van a Decathlon, sokakat meg megijesztett az éjszakai eső. Szerencsére azért sok jó ismerős jött! Csapatunk kétfelé vált, a túrázók leszálltak a Bableves csárdánál, a többiek a busszal irány Szentkút. Ismét kísértett a múlt a csárda előtt autó, bent szól a zene, az ajtók zárva. Dörömbölés, kiabálás, semmi. Bemásztunk a pecsétért, de csak a lánc lógott ott magában. Lógó orral indultunk a Tepke felé. Felfelé kapaszkodva a szokásos koreográfia: vetközés, szuszogás, izzadás. A kilátóhoz érve pihegés és irány a lépcsők. Szerencsére ez a kilátó is a fák fölé magasodik és az idő remek lévén csodás kilátás tárult gyönyörködő szemünk elé.
A Tepkéről lefelé tartva, ami a térdek igazi próbája, találkoztunk az első szembe jövő teljesítménytúrázókkal. Később egyre többel, akiket biztattunk erősen. A Nagybárkányi templomhoz érvén szomorúan tapasztaltuk, hogy ez azon kevés helyek közé tartozik ahol nem a templom mellé tették a „könyvtárt”. Ez most rettentően rosszul esett! Bánatunkban végigvonszoltuk magunkat a vegyesboltig ahol a kéktúrás pecsétet tárolják. A bolt délben bezárt, szerencsére a végtelenül aranyos hölgy kinyitott a kedvünkért. Némi frissítőt is magunkba tuszkoltunk. Megvannak a pecsétek, mehetünk tovább.
Sámsonháza előtt két lehetőség nyílt előttünk: fel a hegyre, vagy a műúton tovább. Csapatunk kettészakadt, a kemény mag fel a hegyre, a többiek tovább az úton. Nem bántuk meg, akik felkapaszkodtunk a meredeken, oly csodás természeti képződmények mellett haladtunk el, még a szánk is tátva maradt. Az ismeretterjesztő tábla szerint Lapillis tufák mellett vezetett utunk. Leérvén találkoztunk a többiekkel. Ezután valami csodák jöttek, olyan település, ahol még vannak állatok a házaknál /mint régen minden faluban/. Egy barátságos fiatal gazda megengedte, hogy bemenjek a portájára és Laci barátom készítsen egy közös fotót a 3 hetes borjúval. A házőrző hatalmas kutya ezt nem nézte jó szemmel, a gazda erős parancsa kellett, hogy ne tépjen darabokra. Lacinak mondtam gyorsan a képet, amíg egybe vagyok. Azt már a gazda erős tiltása sem bírta megakadályozni, hogy ne fejezze ki erős rosszallását mikor vele is szerettem volna közös fotót.
Erősen lemaradtunk emiatt a kis intermezzo miatt, futnunk kellett erősen a többiek után. Azért a falu szélén beszédbe elegyedtünk egy hölggyel és a fiával, akik szemre vételezték a területet, hogy hol találnak megfelelő 2 hektárt a 30 birkájuknak. Jócskán kellett nyargalnunk fölfelé, míg sikerült beérni a többieket. Annyira belejöttem a menésbe, hogy jóval a többiek előtt értem egy kereszteződéshez: kék sáv, kék négyzet, Mária út. Kicsit tűnődtem, megvárjam a többieket vagy menjek tovább? Emlékeim szerint a kiírásba az szerepelt: a kék sávon Mátraverebélyig. Nem akartam megtörni lendületemet, mentem a kék sávon tovább. Egy idő után Laci barátom telefonált merre járok? Õk most értek az elágazáshoz és úgy döntöttek a négyzeten bemennek Szentkútra. Mondtam, hogy én már látom a falut, nem megyek vissza, ahogy jönnek le a busszal /mert a kirándulók ott vannak/ a faluban megvárom őket.
Időm bőven lévén bemerészkedtem a helyi becsületsüllyesztőbe. Gyorsan összeismerkedtem a fiatal tulajjal. Főzött nekem kávét adott sört. Telefonált Laci akinek kell a bélyegző lejön. Kiderült itt nincs bélyegző. Mikor megérkeztek a többiek irány a vasútállomás a bélyegzőhöz. Odaérvén szomorúan tapasztaltuk ez csak volt bélyegző. Nem lehet belőle semmit látni. Vissza az úton szerencsére az egyik italmérésben /a focimeccs végett nyitva/ volt nagyon jó bélyegző. Ez is meg van irány az elágazóhoz! Megérkezett a busz is a többiekkel, gyerünk haza! Nagyon jól éreztük magunkat köszönet mindenkinek!

Szőrös

Verebélyi László fotói