Élménybeszámolók - lista
Sétafika, hóban-sárban
2015. február 01.
Mondhatom nagyzolva, hogy negyedszázan voltunk!
Igazi családi séta volt, úgymint a Rajki család, a Szabó család, a KÉKES „család” néhány tagja, valamint a „Vendégek családja”. Csoportosíthatom másképp is, hiszen lehet a „Gyermekek családja”, akik tizenegyen voltak, azaz a „Felnőttek családja” 14 fővel.
Jeges úton indultunk, majd saras, a szombati teljesítmény túrázók nyomain feltörő sárban baktattunk vidáman, hiszen a Nap már rátette meleg tenyerét a hátunkra. A Rákóczi forrástól fölfele hátizsákba kerültek a sapkák, kesztyűk és a kesztyűk és a pulóverek. Fényes és szélcsendes napunk volt, kis csivitelőink is ébredeztek és hangos füttyszóval hívogatták egymást. Fölfele haladva egyre több volt a hó, bakancsaink talpa alatt jóízűen ropogott, nem hagyta magát hógolyóba gyúrni. A Hanák Kolos kilátó körüli tócsákban nyíltak a szálas, borsókás jégvirágok, megálltunk fölöttük, hogy gyönyörködjünk a jég-grafikákban. A Sástónál kis túrázóink megkapták igazoló füzeteiket, elköszöntünk öt vendégünktől, akik innen autóbusszal folytatták útjukat hazafele. A vélhetően túl sáros szakaszt elkerülendő, nem a villasor, hanem a Máriácska irányába indultunk Mátrafüred felé. Lefele jövet a szél is kezdte megmutatni, hogy ő is a természet része, de nem terelt fellegeket a Nap elé. A dúsvizű patakmeder jégcsipkékkel és a hordalékos ágakon csüngő csapokkal kérkedett. Egyszóval szép volt.
Köszönjük, hogy velünk voltatok!
Márta és Zoli

