Élménybeszámolók - lista

2015. január 17.

Kedvenc túrám a Kékes Turista Egyesület Forralt boros túrája. Az idén megírtam ismerőseimnek: ez a túra, amin biztosan részt veszek, aki tud jöjjön. Elkövettem egy óriási bakit, nem volt még meg az idei határidőnaplóm és pont erre az időpontra bevállaltam egy éjszakás műszakot, ráadásul jó ideje nem tudok kikeveredni a náthából. Már indulóban voltam, mikor Évi telefonált. Később tudnak indulni, nem érik el a buszt, Kékesen találkozunk.

Szombat reggel gyors bevásárlás és indulás a buszmegbe. Jó volt látni a sok ismerőst. Füreden mindenki Kovács Janit, a túravezetőt kereste. Kiderült, hogy lebetegedett és Verebélyi Laci vállalta magára a túravezetést. Megérkezett Anna is, indulhatunk. A korábbi évek tapasztalatából tudtam, Kékesig megizzadunk, ezért indulás után amit tudtam levetettem magamról. A hóból sajnos semmi nem maradt. Az idő szerencsére elég jól alakult. Kapaszkodtunk fölfelé, egyre többen vetkőztek neki. Kicsit széthúzódott csapatunk, abba maradtunk, hogy a Remete-barlangnál pihenünk és bevárunk mindenkit. A pihenőnél előkerültek az ételek és itókák, sajnos most be kellett érjem a gyömbéres teámmal. /Többek szerint nagyon finomra sikerült./ A kis szusszanás után kapaszkodtunk tovább. Egyre több helyen találkoztunk a favágókkal, akik vagdosták a kidőlt fákat. Györgyi nagyon el volt keseredve, szerinte nem csak a kidőlt fákat vágják ki. Az egyik ilyen kivágásos rész el volt kerítve. Azon tanakodtunk, hogy mi lehet az oka? Talán állatokat hoznak ide, vagy fákat telepítenek és az állatok ellen? Kékesre érvén ki-ki keresett magának valami jó helyet a többiekkel való találkozásig. Hívtam Zolit: már itt vagyunk. Õk is itt vannak a toronynál. Megyek oda, de nem találom őket. Hívom megint: Hol vagytok? A büfébe. Bemegyek, sehol. Évi hív: Zoli elfelejtette mondani, hogy a Szani büféjébe. Megyek arra, szomorúan állapítom meg: hó itt sincs. Gyorsan lecseréltem a csurom vizes ingemet. (Tettem be otthon tartalékokat.) Megérkeztek akik Kékesről jönnek velünk. Mindenki rendbe szedte magát evett-ivott és indulás Markazra.

Szomorú látvány látni a rengeteg kidőlt, letört fát. Az északi oldalon kemény hideg szél fogadott minket. Sas-kőnél a fotózókat majd elvitte. Tavaly itt óriási hóba küzdöttük magunkat lefelé. Elég jól haladtunk, egészen az első olyan terepig, ahol a kidőlt fák torlaszolták el utunkat. Meg kell majd küzdeniük a túrázóknak errefelé. Disznó-kőnél remek kilátás fogadott bennünket. Az ez utáni szakaszok már igazi kalandtúrává változtatták utunkat. Az út teljesen járhatatlanná vált a kidőlt fák tömegétől. Volt, ahol alattuk kellett átbújni hasmánt. Másutt átmászni, de elérkeztek azok a részek, amit csak megkerülni lehetett, az út teljesen járhatatlanná vált. Szétszóródtunk a szélrózsa minden irányába. Mindenki a számára legelérhetőbb módon igyekezett továbbjutni. Nagy nehezen levergődtünk a Markazi kapuig, innét már aránylak jó utunk volt. (A vadszedres képezte akadályt már szinte fel sem vettük.) Markazon sajnos nem a megszokott, számunkra kedvelt Kovács pincébe mentünk. (Sajnos, egy héttel ezelőtt a tulajdonos elhunyt.) A forralt bor itt is jólesett, a Marika sütötte pogácsa meg pompás volt. (Megint lecseréltem vizes pólómat.) Több hullámban érkeztek meg társaink, a végére azért mindenki befutott. Sajnos nekem el kellett jönnöm az első busszal, mert még várt rám egy éjszakás műszak. Remek túra volt, köszönet érte! /túléltem az éjszakát is./

Szőrös

Szűcsné Négyesi Éva Facebook-ra feltöltött fotói

Szollár Ferenc fotói