Élménybeszámolók - lista

2014. május 11.

A múlt héten meghúzódott a jobb combomban az izom, nem nagyon akart múlni. Pénteken próbaként elindultam „gyalog haza a munkából” a Sárhegyen keresztül. Eléggé megszenvedtem, a lábam még messze nem az igazi. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a Cseplye-tetőtől Gyöngyösig nincs felfestve a sárga sáv. Azonnal hívtam Diák Tibit.Tud róla, Õ állította le a festést, mert nagyon világos sárgát kapott csak. Holnapután lesz a túra Tibi! Holnap szakítok rá időt (kaptam is a feleségemtől érte) és fessük fel. Szerencsére jó volt az idő és sikerült végeznünk a festéssel.
Vasárnap keltem korán, úgy gondoltam megpróbálom Parádról az utat. Sajnos csak tízen voltunk meg egy vizsla. Sokakat elijesztett a korán kelés, meg az időjósok. Jómagam nagyon nyugodt voltam, a koránkelést rég megszoktam. Zoli öcsém, aki mindenkinél jobban ért az időjáráshoz megnyugtatott, hogy 14-órakor Kékesen verőfényes napsütés lesz... Sasváron, a valaha szebb napokat látott üveggyárnál szálltunk le. (Lehangoló látványt nyújt a romos épület.) Mentünk a betonon, bár ezt nagyon nem szeretjük. Mikor elértük az erdő szélét, az eső is eleredt. Ezt nem mondta Zoli, de kell az eső a mákra, a vadkender is szereti, mi meg nem vagyunk cukorból. Esőkabátok fel és hajrá Óhuta. Mentünk már egy ideje, mikor egy csipkebokor borult elénk az úton. Azonnal hívtam Diák Tibit egy metszőollóval vágtasson ide, mert nálunk nincs. Hogy mennék most hagytuk el a temetőt és szakad az eső! Akkor siessetek, mert nagyon eláztok.
Némi viszontagságok után elértük Óhutát. A becsületsüllyesztő csak 9-kor nyit. Szerencsére a szomszéd férfi hajlandó volt lefőzni egy kávét a lányoknak, mi meg nyeltünk a hozott anyagból. Elmondta, hogy tegnap már idei vargányából készített gombapörköltet. Kicsit nyaltuk a szánkat, mert abból már nem maradt… Elindultunk; megint beton, megint erdő, megint sár… szóval csuda jól éreztük magunkat. Parádra érve megtudtuk egy férfitól a fafaragó sajnos már nem él. Azért a házához csak el kell menni, mert ellenőrző pont. Egy nénitől megtudtuk, hogy megvolt rendben a nagymise, a plébános nagyon szépen beszélt. A Palóc ház is zárva volt. A vizsla teljesen átázott és már fázott. Gabi úgy döntött, inkább nem folytatja az utat, és visszamegy a busszal. Marika is csatlakozott hozzá így nyolcan maradtunk.
Vonultunk a betonon, még szerencse hogy az eső végig zuhogott. Parádfürdőnél most nem volt Palóc piac, azért palacsinta, hamburger, csoki csak akadt. (lett volna Pisztráng is, csak annyi időnk nekünk nem volt.) Mentünk, beton, eső. Így értünk a Rákóczi-fához. Itt megálltunk egy kicsit elolvasni az emléktáblát. Rákóczi ittjártakor ide kötötte a lovát. Mentünk tovább. Beton, eső, míg a Csevicéhez nem értünk. Itt kortyoltunk egyet és mentünk tovább. Végre elértük az erdőt, az eső megtette a magáét, olyan dagonyák voltak, csúszkáltunk is rendesen. A Varacskos disznó hozzánk képest előkelő úriembernek tűnhetett volna. Háromfelé szakadt csapatunk: elől Illés a két fiatallal, középen a két Mária meg én, az utóvédet Laci, Gyuri és Tamás alkották. Az eső közben elállt, lekerültek az esőköpenyek. Dagonyázva araszoltunk fölfelé. Elértük a találkozást az országos kékkel. Innét már csak fölfelé vezetett az utunk.
Disznó-kőnél Illésék bevártak minket. Kicsit gyönyörködtünk a táj szépségében. Mária is csatlakozott az előőrshöz. Mi Máriával ketten maradtunk a fiúk meg hárman hátul. Sas-kő-nél már láttuk, hogy Zoli öcsém most se tévedhetett, már Kékes fölött ragyogott a nap. Mikor Kékesre érve az étterembe megpillantottam Magyari Marikát meg állt bennem az ütő: a Gyöngyösi csapat megelőzött! Szerencsére kiderült, csak azok vannak még itt, akik busszal jöttek fel. Megkaptam az oklevelem. Épp a csirkemájat falatoztam tarhonyával mikor Pinczi Gyurit megpillantottam. Õ volt az első a gyöngyösi csapatból. Megdöbbenve hallottam a 19-ből csak heten jöttek fel, a többiek kiszálltak Fürednél. Lehet, hogy új címet kellene adnom „Tízéves jubileumi túra de,csak a kemény magnak”, de hát ezt úgy is tudja mindenki!
Ettünk, ittunk, mikor mindenki felért, elindultunk lefelé a sípályán Házára. A többiek elmentek a pótdíjas buszokkal én megvártam az Egrit. Egy száll magam ültem rajta.
Gyöngyösön leszálltam a buszról, eleredt az eső. Remek túra volt Köszönet érte!
Jövő héten Tiszta Mátra ne feledjétek!

Szőrös