Élménybeszámolók - lista

2014. március 29.

Év elején nagyon megörültem, mikor megláttam a Kékes Turista Egyesület Tavaszköszöntő túrájának kiírását a Tarjánka-szurdok mindig nagy kedvencem volt. Ki is írattam a szabimat időben, kicsit lehangolt, mikor láttam, hogy változás lesz, mert, le van zárva. Arra sem számítottam akkor még, hogy egy hetes infúzió kúrán leszek ezen a héten. A kúra (remélem) szerencsésen véget ért, a szabi kiíratva, akkor gyerünk!

Szombat reggel összeszedtem cókmókomat és irány a buszmeg. Nagy örömmel láttam Lézut kanyarodni a 24-esen – már megérte. Jöttek a többiek is, sajnos Gyöngyi és Marika lebetegedtek. (Jobbulást Nekik.) A buszon rengeteg fiatal lány jött, próbáltam beszervezni Õket a túrára, de kiderült, hogy a régi Bérc hotelbe (most valami új neve van, de ki a franc jegyzi meg ezeket a nemzet idegen neveket) mennek dolgozni. Parádfürdőn leszálltunk, elkutyagoltunk a Rákóczi fáig. (Sajnos már csak a romjai vannak.) Itt Illés, mint túravezető ismertette a mai túra útvonalát a szépszámú megjelenttel. A hagyomány szerint Rákóczi annak idején itt jártakkor e fához kötötte lovát.

Megindultunk a betonúton előre a sárga jelzésen. (A betont egyre jobban nem szereti a lábam.) A réten ritkán látott jelenet szemtanúi voltunk, egy egerészölyv épp elragadott valami zsákmányállatot. Az Ilona-völgyi kerekes kúthoz érve tartottunk egy kis pihenőt. (Itt soha ne vegyetek kürtős kalácsot , bűn rossz.) Eszembe jutott, mikor Merva Lacival túráztunk erre, mennyit ökörködtünk. A víz most is remek volt. Szerencsére csak elfogyott a betonút. A vízesést nem volt könnyű megközelíteni a természet gondoskodott kellő akadályról. Megérte leküzdeni az akadályokat, mert csodás látványban volt részünk. Klárikának olyan rendkívüli fotót sikerült készítenie, ami csak a mesékbe van. Felküzdöttük magunkat a vízesés tetejére (nem volt semmi) és folytattuk utunkat.

A természet egyre tavasziasabb arcát tárta elénk. A lányok meg Diák Tibi egyre többször álltak meg fotózni. Hurok-útnál már kezdett rendesen emelkedni az út, a kilátás viszont pazar volt. Rózsaszállásnál egy páran a meredekebb út mellett döntöttek, a többség azonban a kicsit hosszabb, de lájtosabb utat választotta. Gabi halálánál tartottunk egy kis pihenőt. Előkerültek az elemózsiák, titkos csemegék és jót falatoztunk a gyönyörű napsütésben. Voltak, akik elunták ezt a kis pihenést és elindultak. (Mondtam a Csülökben várjanak meg és kérjék ki a sörömet.) Sajnos Zsuzsi is velük tartott.

Mi is csak rászántuk magunkat az indulásra és neki veselkedtünk. Sas-kő-nél remek kilátás volt, sajnos nem lehet letérni a turista útról, fokozottan védett terület. (Ritka madarak pihenőhelye, állítólag.) Szép kényelmes tempóban meneteltünk, időnként meg-megálltunk gyönyörködni vagy a táj vagy a természet alkotta szépségekbe. Mikor a sípályához értünk, rengeteg kirándulóba botlottunk. Lekocogtunk a Veronika-rétre, innét mér csak egy ugrás Mátraháza. Sajnos Zsuzsiék se meg nem vártak, de még csak ki se kérték a sörünket, így szégyenszemre ki kellett várnunk a hosszú sort, mire megkaphattuk a járandóságunkat.
Mikor mindenki kedvére fogyasztott megindultunk a sárga sávon (ez a Rákóczi út) lefelé.

Tettünk egy kis ki térőt a Kecske-bérchez. Megérte, mert festői látvány tárult szemünk elé. Utunkat folytatva mikor oldalra lenéztünk a völgybe, láthattuk azt a csodás panorámát, amit már nemsoká eltakarnak a növekvő cserjék. Érdemes volt visszafelé is tekinteni a Kékesre, az se mindennapi látvány volt. Az Ózonnál át másztunk az átjárón és szomorúan állapítottuk meg, hogy a kalandparkja kezd hiányossá válni. (Reméljük megjavítják a hiányzó részeket.) A Hanák-kilátónál örömmel tapasztaltam, hogy Molnár Guszti barátom Hanák Kolos-emlékoszlopa fel van újítva. Itt ismét lazítottunk és gyönyörködtünk egy kicsit.

Az idő haladt, csak rászántuk magunkat az indulásra. Leereszkedtünk a Muzsla-tetőre. Itt nem a kilátóba, hanem mellette telepedtünk le, oly jól esett sütkérezni a tavaszi napsütésben. Egyszer csak egy holló suhant el előttünk. A hangját sokat lehet hallani, őt magát viszont csak ritkán látni. Ha tovább maradunk biztos el is szundikáltunk volna, oly jól esett heverészni. Már teljesen Füred határában voltunk, mikor Klárika mutatott egy kis tavacskát, amit még eddig sosem láttam. Nem volt könnyű megközelíteni jókora csalitos védte. Leértünk Füredre, 20 km-t gyalogoltunk 670 méter szintkülönbséget küzdöttünk le ma. Gyönyörű túra volt, kár lett volna kihagyni! Köszönet érte mindenkinek!

Szőrös