Élménybeszámolók - lista

2014. március 14.

Kinéztem magamnak a Kékes Turista Egyesület 3 napos túráját a Bükkben. Péntek reggel 7-re kellett a giminél lennem. Némi cipekedés után meg is érkeztem időre. Jöttek a többiek is. Két nő mellé is le akartam ülni, de mindkettő foglalt volt. Ezen aztán jól felhúztam magamat és elmorogtam jó ideig a buszon.
Megérkeztünk Ózdra, itt megtekintettük az ipartörténeti kiállítást. Nagyon kedves idegenvezetőnk volt. A kiállítás nagyon szép, kár lett volna kihagyni! Sajnos a régi vasgyár nagyon lehangoló látványt nyújtott. (Mint a filmekben a kísértetvárosok.) Ezután nekivágtunk a gyaloglásnak. Szép időben mentünk Sátáig.13,78 km és 353 m szintkülönbség leküzdése után megérkeztünk a helyi becsület süllyesztőbe. Rövid idő alatt sikerült jó kapcsolatba kerülni a helyi közönséggel. Buszra szálltunk és elindultunk Szentlélekre a szállásunkra. A 3. hely végre valóban a mi szállásunk volt. Elhelyezkedtünk, finom vacsorát kaptunk. Sikerült némi vörös- és fehér borokat magunkba tuszkolnunk az esti beszélgetések alkalmával.

Szombat reggel Szentlélekről leereszkedtünk Mályinkára itt kellemetlen meglepetések tucatjába szaladtunk bele. A Látó-kőig nem igazán ütköztünk akadályba, ezután viszont rengeteg kidőlt fa akadályozta haladásunkat. Gyönyörű volt a táj, csak nagyon lassan tudtunk araszolni előre. Néhányan felkapaszkodtunk az Odvas-kői barlangba. Megérte a fáradtságot. Remek ez a fűthető barlang. Jócskán megizzadtunk mire leértünk Mályinkára. Dédestapolcsány-Uppony-Sáta útvonalat tudtuk magunk után a nap folyamán. 21 km volt a napi gyaloglásunk. Este finom vacsora következett. Nekem olyan jól sikerült elbeszélgetnem a tulajjal, hogy két óra volt, mire ágyba keveredtem. Reggel nem igazán esett jól felkelni.

Ez a nap valami szörnyűség volt számomra. Ómassától betonúton vitt a jelzés, úgy megfájdult a lábam, szinte sírva tettem meg az utat. Egy dolog vigasztalt csak, ha eltudtam felejteni a betont, igazi vadregényes tájon haladtunk. Valamicskét javult a helyzet mikor letérhettünk a betonról. A Hámori tó mellet megint lélegzetelállítóan szép volt a táj. A lábfájásomtól már egy pillanatra sem tudtam megfeledkezni, mire Hámorra értünk. Innen még Vadalmás és Fényeskő érintésével aznap 22 km-t tettünk meg, mire a buszra szálltunk. Megnéztük a felújítás alatt álló Diósgyőri várat és irány haza.

Három szép nap volt, köszönet érte mindenkinek!

Szőrös