Élménybeszámolók - lista
Szilveszteri fürdőtúra
2013. december 31.
Hosszú évek óta ismét úgy hozta a műszakbeosztásom, hogy szilveszterkor szabad napos vagyok. Reggel felkelvén gyorsan forraltam egy liter jó minőségű fehér bort. A kis lapost megtöltöttem remek barackkal, betettem a fürdőcuccok közé egy üveg pezsgőt és elindultam a gimihez. Hamarosan összejött a jó kis csapat és irány Noszvaj. Amint a szurdokot elhagytuk, egyre nagyobb köd ereszkedett ránk. Szerencsére, mire odaértünk, kisütött a nap.
Noszvajon, a De la Motte kastélyhoz vonultunk, szerettük volna megtekinteni a kastélyt, de a szerencse nem szegődött mellénk. Évike (Ószeres) elmesélte a kastély történetét (Jómagam elmondhattam volna, mit látnánk odabent /de ezzel nem fárasztottam se magam, se a többieket/.) Elindultunk hátra, megtekinteni a gyönyörű parkot, de jött egy helybéli és mondta, hogy kár hátra mennünk, mert a hónap elején lezárták azt is. (A geoládásokat ez különösen bosszantotta.) Erre a borzalomra gyorsan nyelni kellett egy jó nagyot.
Közben kissé felbomlott a rend, néhányan elmentek kávézni. Kétfelé szakadt a társaság: volt, aki azt mondta, hogy azonnal induljunk tovább gyalog, mások szerint kár az időt a faluba való gyaloglással pazarolni. Végül a második diadalmaskodott, járműre szálltunk és elindultunk a csónakázó tóhoz. Kivéve azokat, akik várták a kávésokat. Mikor kiértünk, a lányok elvonultak folyóügyeket intézni. /Majd szólnak, ha mehetünk./ Álltunk és vártunk. Mit tehettünk, nyeltünk egyet. Még mindig álltunk és vártunk, de senki nem szólt. Megérkeztek a kávésok is. Egy kutya szegődött időközben mellénk. Elindultunk mégis a zöld jelzésen. Jó időbe telt, mire utolértem a csajokat (nem valami szépeket mondtam, amiért nem szóltak). Attila-kút után ismét ránk ereszkedett a köd. Vár-kút után áttértünk a piros jelzésre. (Nem is kellett semmire se figyelnünk, a kutya végig előttünk szaladt és mutatta az utat.) Évike azt nem mondta, hogy a szintemelkedés mind egy helyen lesz. Kissé megizzadtunk, mire a Várhegyre felkapaszkodtunk. Most bántuk csak igazán a ködöt. Gyönyörű kilátás tárult volna epedő tekintetünk elé, ha nincs köd. Szusszantottunk, eszegettünk, nyeltünk is egyet. Sajnos az Öreg Józsi elemózsiája az autóban maradt. Szegény pedig kocsonyát és fasírtot is hozott.
A kutya megelégelte a dolgot, elindult. Mit tehettünk egyebet, nekünk is indulni kellett. Mire a parkoló autókhoz értünk egy csapat nagy örvendezve ölelgette a kutyát. Kiderült, hogy az övéké és már jó ideje keresik. Mielőtt autóba szálltunk, felhívtam Zsuzsit, hogy most indulunk Bogácsra. Már Õ is Mezőkövesd környékén járt. Alighogy megérkeztünk a fürdőhöz és leparkoltunk, befutott Zsuzsi is. Nagy ölelkezések, gyorsan a kantinba és kezdődhetett a fürdés. Öreg Józsi végre hozzá jutott a fasírtjához. A fürdőzés igen jó és vidám volt. Elfogytak a kaják, benyomtuk a pezsgőket meg páleszokat is. Lassan hol az egyik csapat, hol a másik távozott. Mi kitartottunk zárásig. Kiderült a zsákom a másik kocsiban maradt. A baj csak az volt, hogy abban volt a belépőm, meg a lakáskulcsom is. Mária meg a telefonját hagyta a fürdőben. Nem kis logisztikai tevékenységet kellett végezni, mire mindenkinek mindene a helyére került, de megoldottuk. Nagyszerű nap volt, örülök, hogy részese lehettem! Mindenkinek köszönet érte!
Szőrös