Élménybeszámolók - lista

2013. november 16.

A múlt heti dobogókői túra után rá kellett jönnöm, hogy már nem nekem való az éjszakás műszak utáni meg előtti túra. Időben kiírattam a szabit 16-ára. Írtam ismerőseimnek, hogy most részt tudok venni a túrán. Sokan jelezték: Õk most Illéssel tartanak Szlovákiába.
Természetesen ez nem szegte kedvemet, megyek akkor is. Sajnos az utolsó pillanatban benyomtak egy péntek éjszakai rendkívüli munkavégzésre. Ez nem hiányzott.
Szombat reggel hazaérvén a melóból, összekaptam kis motyómat és irány a buszmeg.
Nagy örömömre Sanyi barátomat pillantottam meg a váróteremben. Mégis csak hoznom kellett volna valami rövid olvasnivalót, villant át az agyamon. Kirángattam a melegről Sándort. Mikor megpillantottuk Csízik Erzsit, mindketten nagyon megörültünk. Rég túráztunk együtt. Míg összeölelkeztünk mint a hangyák, gyülekeztek társaink. Felszálltunk a buszra, irány Bőgős-rét.
A buszról leszállván a vasutas Tóth Pista meg Márti köszöntötte a mai túra résztvevőit.
Pisti elmondta: ez egy olyan túra, ahol csak az elején és a végén van „könyvesbolt”.
Nosza, akkor iramodjunk gyorsan Mátraszentimrére. A faluba érve gyorsan megtaláltuk a könyvárust. Kértünk tíz forró híreket. Sajnos kicsit várni kellett rá, de megérte.
Imrét elhagyva hamarosan elértük azt a szép helyet, ahol több turistaút is találkozik. Szerencsénkre szép tiszta idő volt és gyönyörű kilátás tárult szemünk elé. Szép lassan ereszkedtünk lefelé. Bagolyírtáson szomorúan állapítottuk meg, hogy igaza volt Pistinek, itt nincs se újságos se könyvesbolt. Szerencsére Sándornál volt egy markazi kis lapos.
Kaszabrétnél Pisti elmesélte a házak történetét: (nekem már volt szerencsém egyszer hallani, mikor a kisvasút nyomvonalát jártuk be) Bugyi Karcsi és társai...
Tót-hegyesre mire felkapaszkodtunk, a sok kő között majd kitörtük a lábainkat. Szusszantunk egy kicsit, előkerültek az elemózsiák is. Lefelé ha lehet, még kövesebb volt az út. Egy elég sima szakasz után felkapaszkodtunk Világosvárhoz, ez kissé megizzasztott bennünket, de kárpótolt érte az a csodaszép látvány, ami elénk tárult. Kis pihi, kis kaja és indulás. a Kis-dombi erdészház után eléggé szétszakadozott csapatunk. Jómagam eleinte a középhaddal araszolgattam, később kissé belehúztam és az elejével érkeztem a mocsarasabb részhez.(Miért van az hogy,mindig a túra eleje és a vége a legsarasabb?) A szemétkupacok jelezték, hogy már nincs messze Gyöngyöstarján. A szép rendezett faluban (sajnos a szemetet kihordják a falun kívül) leballagtunk a buszmegállóhoz. Szerencsénkre épp megérkezett a busz, sikerült feltartanunk míg a középhad is ideért. A buszról telefonáltunk Mártinak, hogy 15-en eljöttünk a busszal, nekik viszont van egy órájuk a könyvtár tanulmányozására. (Nagyon jók a Tarjáni borok leírásai.) Kissé el voltam pilledve, mire hazavergődtem, de kár lett volna kihagynom. Köszönöm Nektek! Jövő héten Úttalan utakon, remélem ott lesztek!
Szőrös