Élménybeszámolók - lista

2013. október 26.

Csütörtökön munkába menet a buszon találkoztam Verebélyi Lacival. Kérdeztem tőle, hogy jön-e a Kegyeleti túrára. Sajnos nem, mert szombat reggel túrát kell vezetniük, egy 60 fős csoportnak. Később felhívott telefonon: jó hogy ma találkoztunk, mert a vasutas Tóth nem tud szombaton menni, és vállalnám-e? Mondtam, hogy megbeszélem a feleségemmel és visszaszólok.

Szombat reggel mikor pakoltam ki a hátizsákomat, rájöttem, hogy az előző este valahol elhagytam a lámpáimat. Ez nagyon elkeserített, de mivel most nem kell lámpa így elindultam a buszmegbe. Tibi és Laci is megérkeztek, felszálltunk a buszra, irány a Bérc hotel. Kicsit előbb érkeztünk, Tibi bement a recepcióba szólni, hogy megjöttünk. Lacival épp azt beszéltük, hogy Tibi milyen jól néz ki, semmit nem öregszik. Nem vettük észre hogy közben a hátunk mögé ért. Megszólalt mögöttünk: „Van egy kis gond, azt kérdezték a recepción, ki az a két öregember akit hozott magával? Eljött a bátyám meg apám segíteni – mondtam nekik” No, nekünk se kellett több adtunk neki rendesen.

Szállingóztak ki emberek nagy csomagokkal. Mondtuk Tibinek: lesz eleged mire ezt a sok csomagot végigcipeled a túrán, mert mi ezt nem vállaljuk. Lacival kicsit lejjebb mentünk, szóba elegyedtünk egy hölggyel, aki azt mondta, hogy épp itt jön a csoportvezetőjük. Tibi nem vette észre, mi Lacival egyből oda mentünk hozzá és kérdeztük, hogy nagy baj lenne-e, ha hoznánk a nagyapánkat is – és Tibire mutattunk. A hölgy jót kuncogott a dolgon.

Lassan azért összeverődött a társaság. Tibor köszöntötte őket a Kékes Turista Egyesület nevében, majd bemutatott bennünket. Ismertette a túraútvonalat. Úgy döntöttünk, hogy nem megyünk három külön úton, hanem egy csapatba maradunk. Tibi megy elől, Laci lesz a záró ember, én meg ingázom középen. Gyönyörű napsütéses időt sikerült kifognunk. Megindultunk a sárga sávon fölfelé. Jó hangulatú fiatalos csapat volt. Tibor az elejével úgy megindult, hogy a hátsó harmad nemigen tudta követni. Nem is nagyon akartak sietni, gyönyörködtek a tájban és élvezték a jó időt. Tettünk velük egy kis kitérőt a Kecske-kőhöz, nagyon tetszett nekik. Az idő egyre melegedett és fölfelé is ballagtunk. A hölgyekről le-lekerültek a melegebb ruhák. Tiborék közben megérkeztek Házára, és telefonált, hogy hol maradtunk le. Azt mondtam, hogy épp most igyekszem fogadást kötni a hölgyekkel, hogy jobban néznének ki levetkőzve, mint mi hárman díszmagyarban. Hozzátettem, bár Te nagyon jól mutatsz benne.

Mi is befutottunk azért Házára. Itt egy rövid pihenőt tartottunk, hadd szusszanjon egy csöppet a társaság, meg kicsit körül is tudjanak nézni. Pihenés után megindultunk lefelé a háromszögön, majd a kereszten visszakanyarodtunk a szanatóriumhoz. A sárga sávon pedig lefelé a hotelhoz. Tibiék ismét előre nyargaltak. Lacival úgy döntöttünk, hogy a többiekkel elkanyarodunk a sárga ponton. Végül azért utolértük a többieket. A parkolóban elbúcsúztunk a vendégektől. Legnagyobb meglepetésünkre Tibor egy pár vendéggel ment tovább. Kiderült, megígérte nekik, hogy leviszi őket a Hanák Kolos-kilátóhoz. Lacival mi is követtük őket. Tibi a kilátótól visszakísérte kis csapatát a parkolóba, mi meg Lacival lecsorogtunk Füredre.

Szőrös