Élménybeszámolók - lista

2013. október 09.

Mivel a nagyszerű erdészeti nap után megfogadtuk hogy az élmények miatt a mozgást, a mozgásfejlesztést sem spóroljuk ki az őszi időszakból, pár nap múlva tényleg útnak indultunk Zöld csoportosainkkal. Ebben a túrában az volt a nehézség, hogy osztatlan a csoportunk. (minden óvodai korosztály megtalálható) Így természetesen a kiscsoportosokra kellett tekintettel lennünk. Mivel magunkban mentünk, nem tudtunk kisebb csoportokat alkotni, így a nagyokat bizony állandóan vissza kellett fogni. Ott dübörögtek a bakancsomban –mert megelőzni tilos. A szabályunk szerint mindig a két óvónéni között kell lenniük.

21 kisgyerekkel menetrendszerinti járattal utaztunk Mátrafüredre, majd a piros-zöld jelzésen a Csepegő –forrás felé vettük az irányt. Ez a szakasz igazi hegymászás egy kisgyereknek. Egy felnőtt nem is gondolná, mekkora nehézség ez nekik. Talán ha méretarányosan kellene ilyen körülmények között haladnunk, megértenénk. Meredeken emelkedik az eleje az ösvénynek, szikla, kő, por, csúszás, négykézláb mászás, orra bukás… minden szóba jön.

A Kis-sástói-rétnél (ami már beerdősül) letértünk a jelzett útról, s a Bene-hát felé mentünk, a végállomásunk két „büszke tölgyfánál” volt. 3 km hosszú utat tettünk meg, ezen a napon is fontos szempont volt az időbeosztásnál a meleg ebédre való visszaérkezés az óvodába.

Azért, hogy a kicsik is tudjanak pihenni, és a nagyok se unják el magukat a várakozásban - amíg a sor vége folyton utolér bennünket- játszottunk tobozzal vízszintes célba dobást, makkot kerestünk az avarban, mint a vaddisznók, gyűjtöttünk szép tobozokat barkácsoláshoz, megfigyeltük az őszi erdő színeit (másnap lefestették az óvodában) játszottunk osonó, bokorban kuksoló, utat néző medve bocsokat,( mint a mesében) s próbáltuk megfigyelni, megjegyezni, mennyi erdőlakóval találkozunk egy bizonyos útszakaszon. Találtunk harangvirágot, és őszi kikericset az ösvény mellett.
Benéztünk a volt erdei tornapályára is, a nyújtónál függeszkedő versenyt rendeztünk párban. A várakozók felidézték a pár nappal azelőtti élményt, s ágdarabokkal, mint láncfűrésszel, ügyes mozdulatokkal fakitermelésbe fogtak. Teljesen igazi test és kéztartással, motorhanggal- csak ámultam, mennyire jól csinálják. A „mókus bácsi”, úgy látszik, mély nyomot hagyott mindenkiben.

Mátrafüredről a Gyöngyössolymos felé közlekedő autóbusszal jöttünk vissza. A zeneiskolától büszkén sétálva át a városközponton piros sapkáinkban. Mindenki láthatta, hogy most tényleg túráztunk!

Tóthné Kelemen Mária