Élménybeszámolók - lista

2013. január 27.

Senki nem jön?
Ez volt az első gondolatom, amikor az autóbusz pályaudvaron megálltam a hármas táblánál. Hideg van, de nem annyira, hogy ki se merjenek jönni, legalább néhányan…engem meg itt jól letett a párom, hogy az innen indulók el ne tévedhessenek.
Gondoltam megnézem én a kiírást, jó helyen állok?
A hármasról, kilenckor, nohát… akkor várok!
Nem hiába, nyolcan már lettünk is kilenc órára, még egy fővel többen lehettünk volna, de a Recskre tartó autóbusz vezetője pontosan indult, de sebaj, Mátrafüreden csatlakozott hozzánk a lemaradó.

Végül az indulási helyen már 18 főből, leginkább „Kékes” tagokból állt a friss téli időben sétálni vágyó társaságunk.
Nagy örömünkre rendszeresen túrázó gyerekek is voltak, a három fiú, akik a „Családi séták” 2013. kis füzet borítólapján fényképről mosolyognak ránk.

Elindultunk, fölfele a szélesre sikált út mentén láttuk, ahogy a fákon madarak gyanánt ültek a fehér hó-pamacsok.
Hátunkon a Nap melegével, a Rákóczi forrásnál már levetettük cuccaink egy részét.

Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a Hanák kilátónál szétdobált szemét elkeserítő és lehangoló látványa feltétette velünk a kérdést, európai népek vagyunk-e, a szó nemes értelmében?
Mentünk tovább…

A napsütésben csillogtak a hóba-szórt apró gyémántok, az Ózon-szálló fölött kinyíló táj hó-tisztasága tágra nyílt szemeinkben tükröződött vissza.
Mátraházán kis pihenő, egy kis eszem-iszom, persze ácsorogva az autók között, mellett… Megbeszéltük, hogy nagy szükség volna itt a parkoló és a szánkópályák közelében egy tágas melegedőre, egy fedett zokni-cserés lehetőségre.

Piruettet lejtve, vagy a természetet térden imádva, a jeges havon összegubancolódott-lábas leülésből semmi bajunk nem származott, nevettünk ügyes-ügyetlen pottyanásainkon.

Nem kis örömünkre bőven volt taposni való hó, főleg a szánkópályákat követő szakaszon, ahol az előző napi teljesítménytúrázók nem dolgozták fényes-síkosra az utakat.
Talán a rácsos hótalp is elkelt volna, amit a „Hazajáró” műsorából ismerünk.

Sástó felé haladva a kis Bátonynak volt „tortúra a hó-túra „ úgyhogy szunyókált egy kicsit hol Anya, hol Apa nyakába-ölébe, batyuba gömbölyödve.

A gyerekek még hasaltak egy kicsit a Sástó rücskös jegén, majd leballagtunk mindnyájan Mátrafüredre és egymásnak jó egészséget kívánva, éhesen és kipirulva tartottunk otthonaink melege felé.

A „Kis téli Mátra” túrából, „Hótaposó” családi sétává avanzsált nyílt túrát tizedik alkalommal vezettük.
A képeket - egy kivételével - új túratársunk Szollár Ferenc készítette.

Szabó Zoltán Dezső