Élménybeszámolók - lista

2012. szeptember 23.

Tóth Laci barátom tavaly megkeresett, hallotta, hogy szoktam túrát vezetni a Napsugárnak, neki kapcsolata van egy vak egyesülettel és vezetnék-e nekik túrát. Habozás nélkül igent mondtam. Sajnos, tavaly nem jött össze. Most 3 hete keresett ismét: most megvan a dátum, szeptember 23-án jönnek. Kicsit megijedtem, ilyet még nem csináltam, hogy oldom meg? Milyen társaság jön? Mit bírnak? Mekkora segítség kell? Megannyi kérdés… Gyorsan küldtem ismerőseimnek emialt, aki tud segíteni azt szívesen venném. Nagy örömre rengetegen jelentkeztek! Megkezdtük a szervezést, mindenki nézzen szét, mi lenne a legjobb út Kékesről Füredre. Közbe megtudtuk, Budapestről a menetrend szerinti járattal érkeznek Kékesre 11:15h-ra. Mi úgy gondoltuk, jobb, ha a korábbi járattal megyünk fel. Elérkezett a 23-a, 9:30-kor már kint voltam a buszmegbe, még senki nem volt. Tettem egy kört és nagy örömmel pillantottam meg Ibolyát. Azután jöttek sorba a többiek: Laci, Keresztesiék, Erzsike, Marika, Saci, Koffingerné. Rajki Marika szólt, ők Füreden szállnak fel. Vera és Ági pedig már gyalogútban vannak fölfelé. Megérkezett a busz is, Füreden felvettük Marikáékat. Mire Kékesre értünk, Vera és Ági már vártak bennünket. Egy rövid séta és egy taktikai megbeszélés még belefért, mire a barátaink megérkeztek. Józsi útvonala tűnt a legkedvezőbbnek, emellett döntöttünk. Befutott a busz. Izgatottan figyeltük a leszállókat, kik is lesznek a túratársaink? Mikor mindenki leszállt, kértük, aki a túrára jött jöjjön közelebb. Laci bemutatott engem, én meg az egyesületet és a túratársakat akartam, végül abba maradtunk útközben megismerkedünk egymással. Sajnos egypáran elaludták közülük az indulást így egy kicsit kevesebben jöttek és csak 3 kutya volt: Athosz, Balu és Zara. Mindhárman labradorok. Azt kérdezték, elengedhetnék-e a kutyákat, mert számukra nagyon hosszú volt a buszozás. Mivel jól nevelt munkakutyákról volt szó, semmi akadályát nem láttuk neki. Felmentünk a Kékes kőhöz, megnéztük a motoros emlékhelyet és a Rákóczi oszlopot majd elindultunk a déli sípályán Háza felé. Meglepően jól jöttek lefelé. Norbi elmesélte ő kétnapos túrán volt a Börzsönyben és 50 km-t gyalogolt. Ez a teljesítmény nagyon nagy elismerést aratott nálunk (hisz mi tudjuk, ez nem semmi.) Kinga meg futni szokott. Megígértem a Tetves-réten futok vele egyet. Közbe leértünk a Veronika-rétre és kisvártatva kiértünk a műútra. Szerencsére csak kicsit kellet Házáig már menünk. Házán a parkolónál lévő büfésoron lángos, palacsinta, kávé, kapucsínó - kinek mihez volt kedve. A pihenő után Józsi ment elöl, Vera és Ági vállalták az „utolsó” szerepét, minden vak kapott egy segítőt, én meg ingáztam az elejétől a végéig. A sárga négyzeten mentünk lefelé. A kutyák hihetetlenül jól érezték magukat, óriásokat rohangáltak. A Tetves-rétnél pihentünk egy kicsit. Itt Kingával futottunk egy jót, amihez Norbi is csatlakozott. (Ezt se hittem volna, hogy ilyen lesz.) Hamarosan letértünk a sárga négyzetről és egy dózerúton folytattuk utunkat (a régi sárga elkerülő), azután rákanyarodtunk egy beton erdészeti útra, onnan egy ösvényen vissza a sárgára és hamarosan elértük a Farkas-kutat. Itt megitattuk a kutyákat, meg mi magunk is ittunk egy jót. Nem kellett túl sok idő Sástó eléréséhez Egyszer csak kiderült, Balu eltűnt. Hívogattuk, de, nem jött! Mindenfelé kerestük, eredmény nélkül. Visszamentünk Farkas-kútig, de semmi, megkerültük a tavat és nem találtuk. Az idő meg haladt, kétségbeesve hívogattuk, egyszer csak előkerült nagy lihegve (látszott rajta nagyon meg van ijedve.) Sajnos így már nem maradt idő a tónál szétnézni. Sacit itt várta barátja és elbúcsúzott tőlünk. Felkerültek a kutyákra a hámok és gyorsított menetbe mentünk a Rákóczi-forrásig. Itt épphogy csak ivott valaki és mentünk is tovább a tanösvényen lefelé. Fölösleges volt az aggódásunk a köves talaj miatt a kutyák oly ügyesen vezették gazdáikat lefelé, hogy akik kísérővel voltak, nem is tudták követni őket. Mikor Füredre értünk, a betonúton megint jót futottam Kingával, hogy beérjük a kutyásokat. Füreden a Mosoly klub két féle bográcsétellel várt bennünket. Rajki Marika nem tudott bejönni, mert Sárát haza kellett vinni. Elbúcsúzott barátainktól. Mi elfogadtuk a szíves invitálást és egy jó ízűt ettünk. Közben a Mosoly klub vezetője kérte mutassuk be az egyesületünket, meg a Vakok Egyesülete is bemutatta tevékenységüket. Ezután elköszöntünk a viszontlátás reményébe, és ki-ki hazafelé vette útját. Számomra óriási élmény volt! Remélem túratársaimnak és a barátainknak is. Mindenkinek nagyon köszönöm ezt a csodás napot (ilyenekért érdemes élni)

Szőrös