Élménybeszámolók - lista

2011. január 15.

Kicsit csodálkozom magamon: mennyi körmöst, mennyi szitkot kaptam annakidején, mikor a betűvetést meg kellett volna tanulnom. Az írással mindig csak a bajom volt. Mikor valamit írnom kellett, már előre borsódzott a hátam. Egy ideje meg: ha kell, ha nem – írok. Talán Hamvas Béla mondta: amíg az ember keresi önmagát, sokfélét cselekszik. Pl. ír! Mikor megtalálja önmagát, már nem kell írnia, nem kell semmit tennie. Már annyi fölöslegeset írtam, ha így visszanézek: miket is műveltem. Egy dologról még nem írtam, és úgy érzem: már régen kellett volna!

Miért is szeretem a Kékes Turista Egyesületet?
Múlt héten volt a Forralt boros túra, amire jó előre készültem. Már akkor tudtam: lesz az évnyitó rendezvény. Csabának mondtam is, csak késve tudok menni, mert délelőtt dolgozom (nem is értem – mindig mikor valami jó dolog van, dolgoznom kell), és csak 15 h után érek oda. Megígérte: tesz el kaját. Ezzel meg is nyugodtam. Egész héten éreztem: valami fontos dologról elfeledkeztem. Tegnap este hasított belém a felismerés. Holnap Markaz – évnyitó! Azonnal szaladtam feleségemhez. Megint el kell lopjak Tőled egy délutánt. Munka után nem jöhetek haza, mennem kell a tópartra! Nem fogadta kitörő lelkesedéssel, de mivel rendkívül megértő asszony (ha nem ilyen lenne, már rég elhagyott volna), tudomásul vette. Reggel egyből azt kerestem: ki tud délután kivinni a tópartra. Nem tudom, megfigyeltétek-e: a szentírás minden szava igaz. \\\\\\\"Ahol nagy a baj, közel a segítség\\\\\\\" – egyből került, aki segít. Alig vártam, hogy vége legyen a műszaknak. Jött a \\\\\\\"kisgyerek\\\\\\\", és a sárga rettenetessel repültünk a tópartra.

Éreztétek már valaha a szeretetnek azt a mámorító érzését, amit talán soha nem érdemeltek ki?
Évek óta ezt érzem, mikor jócskán megkésve, szinte csak a jó falatokra odaérve a tópartra, a szemrehányás helyett fogad. Régebben is tudtam ezt, de a mai nap volt, mikor kikristályosodott előttem. Itt Mindenki valamit csinál! Mindenki kedveskedik a többieknek! Mindenki érzi: szükség van a munkájára, és ezt a többiek meg is becsülik! Teszi ezt olyan természetességgel, minthogy levegőt kell venni. Vagy ha szomjas vagyok, inni kell! Talán csak Teknősbéka, meg én vagyunk azok, akik csak haszonélvezői vagyunk ennek a csodának. Mikor megérkeztem, nem is tudtam mindenkihez egyből eljutni, mert: -Mit eszel? Mit iszol – kaptak egyből körül.

Mikor végre mindenkihez eljutottam egy-egy ölelésre, puszira vagy kézszorításra, akkorra teljesen elérzékenyültem (szerencsére szőrös ábrázatom ezt jól elrejtette). Kínos lett volna, ha ezt észreveszik. Azt hiszem: ez az a dolog, amiért nagyon szeretem ezt az egyesületet, ezt a csodás kis csapatot! Azt sajnálom nagyon, hogy nem lehetett itt mindenki! Nekem nagyon hiányzott Lézu, P. Zsuzsi, V. Jutka, Merváék stb. Köszönöm, hogy veletek lehettem!

Szőrös!