Túravezetők

Merva László, gyalogos és kerékpáros túravezető, alias mervalaci meséli:

Mátyusföldi gyerek vagyok, ahonnan csak nagyon tiszta időben lehetett meglátni a Zobort, s erdő sem volt közelebb. Középiskolába Kassán jártam; hétfő hajnalonként a két Tátra között, a Vág völgyében robogott vonatunk a kelő Nap felé! Kassáról ritkán jutottunk haza, a hétvégeket többnyire tanárainkkal, Jancsík Bélával és Kováts Miklóssal a környékbeli hegyekben, a Hernád völgyében, néha a Tátrában töltöttük: télen-nyáron. Álmaim hazája, ahova sose térek már vissza, mert immár elmúlt az ifjúságom.

Huszonévvel később vettem észre hátam mögött a Mátrát, ismertem rá benne az Erdőre. Általa lettem turista, tudatos erdőjáró, nem sokkal később túravezető. Általa és azok által, akik egyre nagyobb számban jöttek velem túrázni; előbb a családom, aztán néhány munkatárs, majd azok családjai és ismerősei, akikkel barátokká tett a sok természetben megélt élmény. Csapattá formálódtunk, nagyszerű volt. Hittük és hirdettük, hogy képesek vagyunk összhangban élni a természettel és önmagunkkal. Bejártuk a Mátrát, a környező hegységek legszebb pontjait és sokan eljöttek velem a Tátra csúcsaira is. Csodálatos hét év volt!

Aztán ez is elmúlt...

Most mesét írok; régi dolgokról mesélek magamnak, s annak, aki ráér erre figyelni. S keresem a mesém igazát, hogy egyedül nem megy. Azért szeretnék még egyszer erős lenni, hogy ezt bekiabálhassam a fejetekbe és kikiabálhassam a világba: EGYEDÜL NEM MEGY!

De most még csak a mesémhez keresem a szót, keresem...