Élménybeszámolók - lista

2010. január 24.

Reménykedtünk a taposható mennyiségű friss hó megérkeztében, de az hiú ábránd maradt. Hó azért volt, no meg a rajta ficánkoló napsugarak vidámsága a hideget nem is nagyon hagyta éreznünk. Tél, szélcsend, napsütés, gyerekkacaj… kell ennél több?!

Mátrafüreden induláskor valaki Szőröst emlegeti, hogy jelezte jövetelét, de még a kocsmák környékén sem látjuk, indulnánk, amikor Gabika „fut be” a startra.

Marika óvó néni(?) „rávesz” bennünket, hogy módosítsuk Mátraházáig az útvonalat, nem bántuk meg. A patakmeder jégcsodái: csipkék, harangok, függönyök és rojtok a be-besurranó napfényben csillogva kísérték utunkat.

Fölfele haladtunkban a hó mennyisége is gyarapodott kissé.

Egy útra dőlt méretes fa akadályozott haladásunkban, de át-alatt bújással és megkerüléssel oldottuk meg a továbbjutást. Ekkor –örömünkre- megjelent Tóth Pista (alias: Szőrös) is, mint kiderült csak a műszakhoz kötött órákat „ismeri”, egy órával elnézte az indulás idejét. Szabad utat engedtünk Neki, hadd érje utol az elől haladókat.

Néhányan, a csapat végén a legkisebb, 5 éves túrázónk ritmusában haladtunk, de „rendes” társaság volt jelen, bevártak Mátraházán.

Némi lazítás, lángos, tea, kávé és egyebek elfogyasztása után, 3 fővel gyarapodó csapatunk tovább indult. Mátraházán, a nagy parkoló mögött, néhány szánkózó fiatalt is láttunk, hallottunk, itt már kissé vastagabb volt a hótakaró.

Frissen, jó ritmusban indultunk tovább, lábunk alatt recsegett a fagyos hó. Itt-ott vadak lábnyomait véltük felfedezni, de rejtőzködő alakjukat nem láttuk.

A Sástó hangos volt a korcsolyázók vidámságától. Túrázó gyermekeinktől sem tagadhattuk meg egy kis csúszkálásnak az örömét.

Kiosztottuk a füzetecskéket, örömmel ragasztgatták be a kedves kis hóember matricát.

Kellemes ritmusban, beszélgetve folytattuk sétánkat Mátrafüredig.

Köszönjük, hogy velünk voltatok!
Szabó Márti és Zoli