Élménybeszámolók - lista

2009. november 21.

November 21-én reggel nagy örömmel ballagtam a buszmegálló felé mert,nem esett az eső, és ez egy jó előjel a túrához, amihez indultam. A buszmegállóban már gyülekezett egy kis csapat, akik a Kékes Turista Egyesület „Túra az új piros jelzésen” túrájára jöttek. Elérkezett a buszindulás ideje, de a busz még sehol. Ez nem jó jel. Érdeklődtünk a forgalmi irodában, mi van a járattal? Kiderült a busz nem tudott a számára kijelölt helyre beállni egy másik busztól, és másutt várakozott. Ez után a kis malőr után végre elindultunk Károlytáró felé.

Orosziban nagy örömünkre csatlakozott hozzánk Kis István a kutyájával. Nagy baj már nem lehet ezek után, gondoltam. Megérkeztünk Károlytáróra, itt köszöntöttem a túrázókat és bemutatkoztam: Tóth István, de nyugodtan szólítsanak Szőrösnek. Bemutattam túravezető társamat, Juhászné Hartmann Mártát is. Elmondtam, hogy kicsit rosszul jártak most, mert ezt a túrát eredetileg a „Vasutas” Tóth István vezette volna, aki rengeteg érdekes dolgot tudott volna mesélni nekik erről az útról. Szerencsére viszont itt van Kis István, aki majdnem ugyanannyit tud mesélni.

Ezután, hogy javítsak valamit a helyzeten, megkínáltam mindenkit egy igazi szeder pálinkával, majd elindultunk a sárga jelzésen a Keresztesi-nyereg felé. Amit a múlt héten nem láttunk az esőtől meg a ködtől, csak István elbeszéléséből tudtuk hogy ott van, azokat most láthattuk is a szép időben. A Keresztesi-nyeregtől a zöld jelzésen folytattuk az utat a Kaszala-rétig, ahol van két „kunyhó”, Tóth Györgyé, akit az Orosziak csak „Zsíros Gyurinak” hívnak. Itt voltak padok és asztalok, így kényelmesen meg lehetett uzsonnázni. A másik „kunyhó” fölöttünk a „Bugyi Gyurié” (ezeket mind a Vasutas Tóth Pistától és Kis Istvántól tudom).

Folytattuk utunkat, s közben a Pelyhes rétről nagyon szép kilátás tárult elénk. Elértük Mátraszentimrét (épp ideje volt), ahol a kocsmában kissé felfrissítettük magunkat. Az öblögetés után az új piros jelzésen vágtunk neki a Gyöngyössolymos felé vezető útnak.

Nagy bánatunkra közben leereszkedett a köd. Valószínűleg ez volt az oka hogy most nem láttuk meg a vaddisznó csapatot, pedig volt, aki direkt ezért jött, viszont kárpótlásul volt sok kökény meg galagonya az út szélén. Gyöngyössolymos előtt kettévált csapatunk. Az egyik fele Solymosnak tartott, a másik a szőlők között Gyöngyösnek, Kis István a kutyájával pedig Orosziba (ez a 3. irány).

Jómagam a gyöngyösi csapattal tartottam és 13:45-re érkeztünk a Kálvária templomhoz, aminek a bejárati kapuját a toronnyal újraépítettek már (reméljük egyszer a templom és a templomkert is sorra kerül). Utunk itt véget ért, ki-ki haza indult.

Milyen érdekes az élet a múlt heti bejáráskor az út elején esett az eső és köd volt, most pedig a másik fele volt ködös. Talán ezért érdemes többször is elmenni egy útra.

Szőrös

A túrán készült valamennyi fotót megtekinthetitek a képtárban.