Élménybeszámolók - lista

2023. május 27.

Nekem mindig öröm, ha a Mátrai Csillagok Teljesítménytúrán pontőrködhetek (legalábbis akkor, ha nem esik az eső). A késő tavaszi, kora nyári éjszaka varázsa, amikor alkonyat után egyre jobban fel kell öltözni feledve a nappali izzadást, a tűz melege, a csillagok, az erdő neszei, a beszélgetés a túrázókkal, futókkal és gyaloglókkal, a madarak hajnali ébresztője, és még sok minden más teszi feledhetetlenné számomra ezt az élményt.

Így miután itthonról megkaptam a zöld lámpát, idén is lelkesen készültem a lajosházi őrködésre. Naponta többször megnéztem az időképet, vajon mekkora lesz a sár, eljutunk-e autóval a pontra (nagyon kényelmesek vagyunk: sátor, asztalok, székek, ...). Az egy héttel korábbi bejáráson még volt olyan rész, ahol átfolyt a patak az átereszen, de túra napján szalagozók nagy örömömre már száraz átkelőket jelentettek.

Csapatunk a szokottnál kisebb létszámmal, de annál nagyobb lelkesedéssel indult el. A rajtban a Mátrahegy túrából tanulva nem feledkeztünk el az ellátmány felvételéről sem, és rövid autókázás után még bőven sötétedés előtt megérkeztünk a lajosházi kisvasúti megállóhoz. A tisztást valószínűleg a mi tiszteletünkre lekaszálták, így nem kellett hajnalban a harmatot taposni. Gyorsan felállítottuk a sátrat, asztalokat, kiraktuk a szalagokat, gyűlt a fa, égett a tűz. A 25-ös táv első futója pontban kilenckor érkezett, aztán jöttek egyre sűrűbben a többiek. Érdekes, hogy a zselés szaloncukor még a szőlőcukornál is népszerűbb volt, de a teát sem hiába főztük a bográcsban.

Közben csináltam a vacsoránkat, sült a szalonna és a virsli, lecsúszott hozzá egy sör. Az első negyvenes negyed 12 után jött meg, nem rossz idő abban a sárban. Megérkezés után néhányan először kezet mostak, csúszós volt a lejtő a görgő-bikki út felől. Az addig enyhe szél déli szél feltámadt, északira fordult, és onnantól a füstöt a sátorra fújta, reggelre kissé illatosak lettünk.

Ahogy telt az éjszaka, egyre ritkábban érkeztek, és egyre fáradtabban. Minden tiszteletem a távot gyorsan lefutóké, de hozzám közelebb állnak azok, akiken látszik a megtett táv, és hogy küzdeniük kell a szintidőn belüli teljesítésért. Mert hát én is így vagyok, ha nagy ritkán teljesítménytúrára megyek.

Aztán "Földtől eloldja az eget a hajnal": kezdett pirkadni. A szélben később kezdtek rá a madarak, de azért a hajnali koncertet megkaptuk. Elmentek azok is, akik a negyvenes távon az utolsóknak mondták magukat, így lassan összepakoltunk, és vártuk a "söprűket" (akik leszedik a szalagokat, és összegyűjtik, segítik a lemaradó túrázókat). Megérkeztek ők is, így öt óra után elindultunk hazafelé, útközben még vadakat is láttunk.

A célban leadtuk a felszerelést, ettünk a finom levesből, és már csak a hazavezetés volt hátra. Otthon megnyugtattam nemrég felébredt népes családomat, hogy itt van Apa, nem veszett el éjszaka az erdőben, aztán elmentem aludni.

Jövőre veletek ugyanitt?

Bakki Lóránt beszámolója