Élménybeszámolók - lista

2017. június 25.

Harmadszori nekifutásra végre vasárnap sikerült megtartani a Kékes Turista Egyesület Tavak a Mátrában túrájának első részét. A szombati Peták-emléktúra résztvevői közül többen is megjelentünk reggel a buszmegállóban. Szerencsére jöttek mások is így szép számmal érkeztünk Sirokba. A busz leszállásjelzője nem működött, ennek ellenére sikerült lekecmeregnünk.

Már mikor Pista bácsi túráján jártunk, megállapítottuk, hogy itt elég messze került a könyvtár a buszmegállótól. Már elindultunk, mikor két autóval még érkeztek. Kicsit vártunk rájuk, addig Gyuri a túravezető köszöntötte a mai túra résztvevőit és rövid ismertetőt tartott, majd elindultunk a Nyírjes-tóhoz. Ez egy természetvédelmi terület, ahova egy óra múlva szakvezetős túra is indult volna, de nekünk az már túl késő lett volna. Körbejártuk a tavat és szomorúan tapasztaltuk, hogy most vizet nem is lehet benne látni csak mocsarat. Évekkel ezelőtt Pista bácsi túráján még láttunk benne vizet vadkacsákkal.

Nem igazán esett jól az a meredek kapaszkodó, ami ezután következett. Valahogy azért csak fel tudtunk kászálódni. Már többen elhaladtak, mikor szóltam balra kicsit beljebb az úttól van egy ismeretlen katona sírja. Még megvan az eredeti régi fejfája is, meg közbe kapott egy újabbat is. Elérkeztünk a Búzás-völgyi-tóhoz. Nagyon szép látvány volt fentről. Sajnos sehol nem látszott vendéglátó ipari egység. Szerencsére egy jó szívű horgász megszánt egy doboz sörrel.

Gyuri elmondta, hogy annak ellenére, hogy ez a Mátra legnagyobb tava, elég kevesen ismerik és valóban alig láttunk embert körülötte. Nem nagyon akartuk elhinni, több tó neve is elhangzott, ami szerintük nagyobb ennél. Letelepedtünk a tó partjára falatozni, fényképeket készíteni. Mikor mindenki végzett elindultunk. Mentünk és mentünk, mikor azt gondoltuk ott lesz a tó vége, a kanyar után mindig folytatódott. Most már elhittük, hogy ez a legnagyobb tó a Mátrában. Gyula már azon morfondírozott, ha visszafordulunk, előbb eljutunk a gáthoz. Ez már nem is tó, hanem valami folyó mondta valaki.

Megláttunk egy hidat, ezen mi átkelünk! Feri előre robogott majd kisvártatva jött visszafelé. Ez hihetetlen – mondta – a buszon nincs leszállásjelző, a tóban nincs víz (az előzőben), a hídon meg nem lehet átmenni. Valóban elég rozoga volt a híd. Én akkor is megpróbálom, minthogy még tovább menjek. Lehet hogy tényleg folyó ez, hisz még mindig nem látni a végét. A cölöpök még állnak majd azokon ugrándozunk. Szerencsénkre azért nem volt ennyire vészes a helyzet. Mindenkinek sikerült nagyobb baj nélkül átverekednie magát.

Mentünk visszafelé a gáthoz. A gátőrháznál szerencsére találtunk egy jópofa büfést egy kedves halőrrel. Mindenféle jóval fel volt szerelkezve. Miután mindenkinek sikerült szomját oltania, folytattuk utunkat Recskre. Recsken kicsit várni kellett a buszra, addig elücsörögtünk a hűvösben...

Szép túra volt köszönet érte! Sajnos elsején, a következőn nem tudok ott lenni.

Szőrös


Szollár Ferenc fotói