Élménybeszámolók - lista

2017. január 21.

A Kékes Turista Egyesület január 21-ére hirdette meg a Tréning túráját 3 távon.Tibor még szombaton szólt, hogy kedden tudnék-e menni bejárni az útvonalat. Sajnos unokáim anyukája kórházban volt és kedves feleségem főzött rájuk és én voltam az ételfutár, így kimaradtam ebből. Szombat reggel gyülekeztek, akik nem ijedtek meg a hidegtől és a nagy hótól. Mátrafüreden még csatlakoztak hozzánk.Tibor ismertette a kiírásban szereplő 3 útvonalat, a 10, 15 és 20 km-es távokat.

Mind 3 csapat a sárga sávon indult Mátraháza felé. Meglepően jól kitaposott ösvényen (hála a keddi bejárásnak) gyors iramban haladtunk fölfelé. Az időre panasz nem lehetett, már sütött a nap, szél sehol, szóval ideális volt minden. Mielőtt elértük a Muzsla-tetőt, egyszer csak megszűnt a kitaposott ösvény.Térdig merültünk a hóba, keservesen kapaszkodtunk fölfelé (a lábszárvédőm tetején befolyó hó lement a cipőmbe) egyszer csak megint lett ösvény. (Valószínűleg a hófúvás temette be az előző szakaszt.) Ismét vidáman haladtunk. Mielőtt a református üdülőhöz értünk, kettéágazott a kitaposott út. Mentem a sárgán egyszer csak azon kaptam magam nem látok se előttem se mögöttem senkit. Kicsit megijedtem a többiek esetleg elmentek a református felé?

Nekiiramodtam ahogy csak tudtam. A hotel előtt találkoztam egy anyukával és gyermekével. Kérdeztem ment itt előttem egy pár túrázó? Nem látták! Előttem senki mögöttem senki! Lehet hogy a másik úton előbb ide értek? Még jobban belehúztam, szakadt rólam a veríték. Ahol a sárga sáv és a kör elválnak, jöttek szembe. Kérdeztem találkoztak a többiekkel? Nem látták őket.A Kecske-bérc előtt kis híján legázolt egy mufloncsorda. Máskor mindig kimegyek gyönyörködni a Kecske-bércre, most nem mertem. Van fölfelé az a kellemetlen rész, ami nyáron poros, azért csúszik, ősszel az avar, most meg a hó. Majd a nyakam törtem a nagy igyekezetbe. A szanatóriumnál telefonáltam, Merre vagytok? - kérdeztem? Kicsit lemaradtak, mert Lacinak kiment a lába. Kicsit megnyugodtam. Gyorsan ettem egy pár falatot, ameddig megjöttek a többiek.

Mátraházán elváltak útjaink. Csatlakoztam a négy 42 km-es profihoz: Gyula, Andrea, Mária, Tamás és én az első etapban a sárgán tovább a Honvéd üdülő felé a 20 km-en.(Később kiderült, Tibiék hárman szintén jönnek.) A Honvéd üdülő után már nem volt olyan széles a nyomtáv és a favágók itt is az úton hagyták a gallyakat, amit néhol befedett a hó és nem lehetett látni. Keményen küzdöttünk fölfelé. Keresztülvágtunk a Fekete-lápon. Mikor a Pisztrángoshoz értünk, megálltunk a menedékháznál falatozni és pihizni egy picit.Tudtuk, Kékesig csak fölfelé visz az út. A Gabi halálától már csak vánszorogtunk fölfelé, itt már csak néhol voltak lábnyomok. Mikor elértük az országos kék jelzést, Tamás azt mondta megvárja a többieket, addig napozik itt egyet. Magam részéről nem mertem megállni, féltem begörcsölök és akkor végem. Eszembe jutott mikor évekkel ezelőtt Kázmér atyával túráztunk erre, itt hógolyózott a gyerekekkel. Nagy keservesen felküzdöttem magam Kékestetőre. Gyorsan felhívtam Lacit, mi van vele. Már otthon van, mondta. Ez megnyugtatott egy kicsit. Andi csinált néhány képet, most szép tiszta volt az idő, messzire el lehetett látni. Rengetegen voltak fent a hegytetőn.

Nem sokáig nézelődtünk, féltünk ránk hűl a ruha. Megindultunk a kék kereszten lefelé. Mikor rátértünk a piros keresztre, csörgött a telefonom. Tibi volt: Hol járunk? Õk hárman most értek Kékesre. Ami ezután jött, számomra egy rémálom volt. Beékelődve a négy profi közé, akik igazi túrabakancsban voltak, meg még botjuk is volt, (az én munkás bakancsom /ami nyáron nagyon jó/ ekkorra már totál át volt ázva, vízbe totyogott a zoknim) száguldottak lefelé. Mindig azon rettegtem, hogy nyakamat töröm. Sajnos elfelejtettem hozni a műlábamat (genuszinkró - mivel a térdemben a szalagok el vannak szakadva) és ha kiakad a térdem nekem annyi! Mire leértünk a Nagy-nyakról a patakhoz teljesen leizzadtam.

Rátértünk a piros sávra és a hídhoz levezető rettenetes úton egyedül a Gyula keddi nyomai látszódtak. Nem bíztam benne hogy élve itt lejutok. Szerencsém volt megúsztam. Amint elhagytuk a Gyökeres-forrást, megjelentek a vérnyomok. Előző napokban vadászat volt. Míg végigporoszkáltunk a Somor-patak völgyén vagy 8 olyan helyet számoltunk meg, ahol lehúzták az elejtett vadakat. Azt hittük a Máriácskától már sétagalopp lesz, sajnos itt meg teljes eljegesedésbe botlottunk és ezen csúszkáltunk le Füredig. Mára ennyi bőven elég is volt. Szép túra volt köszönet érte!

Szőrös