Élménybeszámolók - lista

2014. november 15.

Művezetőm ráébresztett, hogy már csak 2 nap szabival rendelkezem. Az egyik mindig a családomé, a másikkal gondban voltam. Program ezer, szabi csak egy! 1974-ben Salgóbányán voltam egy KISZ-vezető képzésen. Rendeztek nekünk egy „Járőrversenyt” Somoskői vár-Salgó vár útvonalon. Most nem részletezem (bár megérné)... Mikor megláttam az EEMP-és programot, döntöttem, hogy ide el kell menjek.

Reggel, mikor a Pampuk sarkon megpillantottam Lévai „lassút” már éreztem, hogy nem mindennapi túrába csöppentem! Kocsis Árpit megpillantva már biztos voltam benne, a többieket nem is részletezem. Merva Laci a buszon ismertette a programot /jó lett volna felvenni akkor a beszámolóm sokkal részletesebb lehetne/. Egy pillanatig sem lehetett kétséges: nekem a hosszún kell mennem.

Leparkoltunk Salgótarjánban valami Vizes strand vagy ehhez hasonló helyen. Megindultak a csapatok. Laci azt mondta, aki lemarad Bea mögött, az vele megy. Még életemben nem küzdöttem úgy, mint most Beáért.
Előzetesen elolvastam a túraleírást /ez nem jelent semmit, még sose tartottuk be/. Azért azt sejtettem, hogy ezer méter szint az nem semmi. Mikor megindultunk fölfelé a Karancson, amit lehetett levetettem magamról. Erre biztattam a hölgyeket is /még fogadásokat is kötöttem, hogy jobban mutatnak levetkőzve mint mi Lacival díszmagyarba (pedig Laci igazán mutatós legény díszmagyarba)/ nem sok sikerrel. Mire felértünk a Karancsra, szerintem bánták. Mivel mindig rétegesen öltözködöm, csurom vizes pólómat gyorsan lecseréltem. Sajnos nagy köd volt, hiába másztuk meg a kilátót, az alul lévők nem láttak jól bennünket, így a fényképek sem sikerülhettek túl jól.

Közben elfogyott a hazai italkészletünk /pedig jó volt a felhozatal/. Alig vártuk, hogy beérjünk Bukovinába egy jó szlovák sörre. A kemény mag meg se várta, már a benzinkútnál tankolt. Szerencsére Lévai a világ minden nyelvén ki tudja választani a legjobb sört így a nyelvi nehézségek sem okoztak áthidalhatatlan akadályt. A faluba érve azért a többiek kedvéért betértünk a „helyi könyvtárba” és igyekeztünk a helyi lapok széles választékát végig lapozni. A Somoskői várba felkapaszkodva rá kellett jönnöm, hogy semmi olyan emlék nem villant be amire számítottam. „Se határőrök, se Ibusz utasok nem voltak” /persze közbe volt rendszerváltás, határnyitás, stb./. A Salgó vár sokkal jobban izgatott /arról nagyon kemény emlékek éltek bennem/. Mikor megtudtam, hogy Beáék már elindultak fölfelé, a többiek minket vártak és mondták, hogy esélyem se lehet utolérni őket. Végtelenűl el voltam keseredve. Sajnos senkit nem tudtam meggyőzni, hogy jöjjön velem. Egyedül meg én sem akartam elindulni. Dúltam-fúltam mérgemben, én pont ezért jöttem. Láss csodát egy elágazásnál ott állt Lévai „Lassú”. Ne kérdezd, hogy került oda, ez számomra is megfejthetetlen. Itt kell felmenni a várba mondta. Kiderült, hogy csak Szmolnyik csatlakozott hozzánk. Mentünk felfelé és elérkeztünk egy kanyarhoz. Felvillant bennem a régi emlék: itt másztunk felfelé négykézláb /mikor visszanéztünk, mi magunk is megrettentünk/. Itt kell felkapaszkodnunk mondtam /később most is megbántuk/. Fentről kiabáltak ránk: Ott nem lehet feljönni! Azért csak feljutottunk /ruházatunk, kezünk-lábunk bánta/. Mikor felértünk nagy nehezen, már láttuk, hogy nem érhetjük utol a többieket, de fent voltunk. Mindegy, ha szólnak, hogy csak ránk várnak, mondjuk ne várjanak, megyünk magunk valahogy /vonat, busz, taxi/ haza. Lefelé jövet egyszer csak meg jelentek Beáék. Õk még tettek egy kis kerülőt Salgóbányára. Vidáman poroszkáltunk lefelé az erősen alkonyodó időben, mikor valahonnét keresztbe feltűnt Béla. Õ honnét keveredett oda? Azután Merva Laci jött elénk, innét már gyorsan elértük a buszt. Mindent megnéztem, amire vágytam!
Köszönet mindenkinek!
Szőrös