Élménybeszámolók - lista

2014. október 13.

Már régebben beszélték a lányok, milyen jó túrákat csinálnak Tóth Pistával. Említettem, Neki lehet hogy az ilyen hétközi túrák egyik-másikára én is el tudnék menni. Több ízben szólt már, sajnos nekem nem jók voltak ezek az időpontok. Pénteken szólt, hogy hétfőn megint mennek. Éjszakás voltam épp és abban maradtunk, hogyha nem leszek holtfáradt, megyek velük.
Egy közepesen kemény vasárnap éjszaka után találkoztunk a buszmegben. Nem vagy nagyon fáradt ? – kérdezte. Majd kiderül menetközben. Öten vágtunk neki az útnak. Fényespusztától indultunk az Áldozó-kút felé. /Ez a Pisti egy óriási nagy koponya./ Megyünk utakon meg nem utakon, kezében térkép meg GPS, most jobbra, kicsit balra, meg ilyenek. Eleinte kicsit hűvös volt az idő, de azután az idő is melegedett, meg mi is a megtett úttól.
Mikor egy jókora hegy emelkedett előttünk, Pisti azt mondja sokszor fel akart menni ide az Áldozóvárhoz, de mindig eltántorította a meredek emelkedő. Nem volt épp az úti célunk, de ne hagyjuk ki. Felkapaszkodtunk, kifújtuk magunkat, szétnéztünk, a kilátás gyönyörű, de a várból mi se látszik. Van két állított oszlop, de semmiféle jel sincs, így nem tudtuk a Várak a Mátrában igazolóba berajzolni. Lefelé ereszkedve rájöttünk, szerencsénk hogy ott másztunk fel, mert a többi oldal mind rosszabb lett volna. Mentünk megint hol erre, hol arra, a lányok közben elkezdtek gombázni. Gyűlt a gomba, haladtunk, egyszer csak elérkeztünk a Térfy Béla útra /ha Pisti nem mondja, sose találom ki/. Mentünk kellemetlen köves úton az erdőben. Egy elágazásnál Pisti azt mondja, itt jobbra kell mennünk, de ha elmegyünk balra megnézhetjük a Gombás telepet, hátha lesz nyitva egy „könyvtár”. Leballagtunk 800 métert, gyönyörű kis tó, kellemes pihenő, sajna „könyvtár” nincs. Letelepedtünk egy padhoz falatoztunk meg sóhajtoztunk valami jó kis nedű után.
Oly szépen sütött a nap nagy volt a csábítás feküdjünk ki és napozzunk. Végül csak rászántuk magunkat az indulásra. Visszafelé megálltunk a Hagymás-kútnál, megkerestük a geoládát. Nem volt könnyű, azért ez a szemfüles Pisti csak meg találta egy kő alatt. A Tilombai erdészház lehangoló állapotban volt. Az ember elgondolkodik, miért hagyjuk az értékeinket így tönkremenni? Mire a Bodonyi-képhez értünk már kezdtünk kicsit tikkadni. Pisti mesélte, mikor ő először járt itt, egy nénike mesélte menyi rózsafüzért kellett imádkozniuk míg Bodonyból ide értek.
Innét egy nagyon kellemetlen saras-ingoványos úton jutottunk el a Bodonyi tóig. Gyönyörű ez a tó, festői környezetbe ágyazva. Itt már kezdtünk igen nyűgösek lenni, sehol egy „könyvtár”, lesz-e buszunk hazafelé?
Nagy iramban süvítettünk az egyre távolabbinak tűnő falu felé. Végül mégis csak elértük a falut, volt „könyvtár”, a buszt is elértük, megint visszatért a jókedvünk. Sasvárnál át kellett szállnunk. Volt annyi időnk, hogy vettünk juhtúrós sztrapacskát, amit suttyomban a busz hátuljába tunkoltunk magunkba. Megérkeztünk Gyöngyösre, 23 km és 400 m szintet mentünk. Nekem éjszakás műszak után ez sokkal többnek tűnt! Vagy lehet, hogy már nem vagyok 20 éves? Köszönet mindenkinek a szép napért!
Szőrös

Vasutas Tóth István fotói