Élménybeszámolók - lista

2014. augusztus 30.

Andi még tavasszal szólt, vezetnék-e túrát az egyesületüknek? Általában nem vállalok ilyet, kivéve a Napsugarat, azt az egy családi sétámat, meg esetleg vakoknak. Andi természetesen más (Õt mint a Napsugarasok állandó kísérőjét régóta ismerem és csodálom /aki szépet, jót és csodásat szeretne látni nézze meg Andit/.) Mondtam, ha meg tudunk állapodni időpontban, természetesen. Augusztus 30-ában állapodtunk meg. Andi egy kemény túrát kért. Akkor még nem tudtam, hogy előtte lesz egy Szlovéniám és egy Poroszlóm.
29-én értünk haza Poroszlóról (Éviék csodálatos vendégszeretetét élveztük /aki még nem volt Éviék vendége, semmit nem tud a vendégszeretetről/.) Nem volt időm végig járni a túraútvonalat, izgultam is rendesen, nehogy valami malőr legyen. Szombat reggel elindultunk Abigéllel a gimihez, ott vártuk őket. Reggel döbbentem rá, ma van a csúcstámadás. Késtek kicsit, izgultam, hogy el tudjunk indulni, mielőtt elindul a csúcstámadás.
Megérkeztek. Andi egy kemény túrát kért, eredetileg ki is dolgoztam egy piros-zöld-sárga útvonalat. Füreden kipakoltuk a főzéshez szükséges cuccokat, egy csapat ott maradt főzni. Kiderült, közben vannak kis gyerekesek, meg nem olyan kemény túrázók is. Gyorsan útvonalat módosítottam. Máriácska, Rákóczi-forrás, Sástó, Mátraháza, Kékes. Ennek az az előnye, hogy több helyen is ki lehet szállni.
Nekivágtunk, gyorsan egy meredeket vittem be próbaképp a pataktól a hegyoldalba fel az ösvényre. A társaság jól vette az akadályt. Máriácskánál rövid pihenő, majd Rákóczi-forrásnál vízvétel. Közben volt aki visszament a főzőkhöz. Sástónál alig tudtunk átjutni a bicajosok seregétől. Azért szerencsésen megoldottuk, több rövid huszáros rohammal. Sástónál fagyi, sör, toalett. Megkerültük a szépen felújított tavat és irány Mátraháza. Farkas-kút után kissé szétszakadozott a sereg. Megpróbáltam ingázni az eleje és a vége között, de nem vagyok már a régi és mikor a kereszt és a háromszög találkozásánál voltunk, épp hátul voltam, így az eleje nem tért át a keresztre, így kerültünk egy kicsit. Sajnos kiderült, a motorosok is most tartják Kékesi megemlékezésüket, így mire a parkolóba értünk, kétszer kellett átcikázni a motorossereg között.
Házán lángos, palacsinta, sör, stb. Közben megérkeztek, akik busszal jöttek föl. Átvágtuk magunkat a forgalmon és a sípályán felkapaszkodtunk Kékesre. Kétszer mentem vissza, mire mindenki felért. Szerencsénkre tiszta idő volt és remek kilátás tárult a szemünk elé. Megnéztük az egyesületünk állította Rákóczi-oszlopot, a Kiss Péter emlékhelyet (valaha az egyesületünk tagja volt), a Kékes követ. A motoros emlékhelyet csak távolról, mert rengetegen tolongtak ott.
Sípályán vissza, itt hempergő bajnokságot tartottunk /sajna nem az én ötletem, de mindig alkalmazni fogom, mert olyan sikere volt. Házán rövid szünet és a sárgán lefelé. Sajnos még a tavasszal a Kohászok útján meghúzódott a jobb combomon a hátsó izom és még most se jött igazán helyre /Szlovéniában is - mikor Dala Laci után loholtunk – előjött./ Ennek tudható be, hogy mire a végéről az elejére próbáltam vágtatni, már egy páran elhaladtak a Kecske-kői elágazó előtt. Szerencsére a többséget sikerült beterelnem. A sofőr közben telefonált, neki legkésőbb 18 órakor el kell indulnia, vagy itt alszanak vagy fizetnek 800 ezer forintot. Megpróbáltam olyan gyors menetre ösztökélni a társaságot, amilyenre csak bírtam. Épp csak beugrottunk a Hanák Kolos-kilátóhoz. A Rákóczi-forrástól pedig a legrövidebb úton jöttünk Füredre. Finom csirkefalatok és pörkölt tarhonyával várt minket. Gyors kajálás, pánikszerű bepakolás és indulás. A buszon ajándékkal kedveskedtek nekem. Megdicsértem őket, hogy alföldi létükre milyen jól jöttek. Ha reggel esetleg valakinek izomláza lenne, egy Tisza-tó kerüléssel küzdje le - ajánlottam. Jövőre, ha meghívnak, már egy valóban kemény túrára viszem őket - ígértem.

Szőrös