Élménybeszámolók - lista

2009. október 10.

Kedves Turista Barátom!

A Természetbarát Turista Magazinból elsőként a Fancsika csukái című cikket ajánlom, mely a Debrecen melletti Látó-hegy környékét mutatja be. Ez a buckás-dombos-erdős táj az Erdőspuszták, ahol minden adott egy jó kiránduláshoz: van itt egy „hegy” szép kilátóval, több horgásztó is, füvészkert és bemutatóház, de középkori templom és 1600 éves földsánc is.

A Tepke a Keleti-Cserhát harmadik legmagasabb hegye. Tetején messziről látható kilátó magasodik, ez teszi igazán csalogatóvá a felkeresését. Na meg a Csalogató Cserhát című írás, melyet elolvasva kedvet kaphatunk egy kis cserháti panoráma-kiruccanásra.

Nagyszerű találkozót szerveztek a pécsi természetbarátok, amikor augusztusban a dunántúli természetbarát vezetőket látták vendégül. Az ötvenfős találkozó az Abaligeti-barlangban kezdődött, majd a Jakab-hegy, Kővágószőlős és még sok érdekes látnivaló következett a „Zsongor vitéz nyomában” mottó által vezérelve. Ezeket a helyeket ajánlja a lap főszerkesztője mindenkinek, akár családos túrák célpontjául is.

Salgótarján környéke egykoron szénbányáiról volt nevezetes. Az energiahordozót itt 1848-ban kezdték el kitermelni a városhoz közeli Inászón. A helyi szénbányászat bölcsőjét a városból a Kohász kéken, vagy a Bányász körút sárga jelzésén érhetjük el. A Pécs-kőn áthaladó Bányászati emléktúra emellett földtani, kultúrtörténeti érdekességeket is tartogat…

Egy jelzésfestés viszontagságaiba, egy lelkes csapat két napjába nyerhetünk bepillantást, mikor is a börzsönyiek a Badacsony turistajelzéseit ápolták némi égi áldás közepette. Hogy ez a munka nem könnyű, viszont igencsak felemelő, az írás végére ez is kiderül.

Szép kilátás – kevés fáradsággal. A lap végén, a Kaleidoszkópban olyan börzsönyi kilátópontokról olvashatunk, amelyek megközelítése viszonylag könnyű, mégis különlegesen szép panorámával kecsegtetnek. Ilyenek többek között a Barát-kő, a Závoz és a Kőszirt, az Ördög-gerinc és a Remete-barlang.

A Magyar Turista októberben hazánk vízimalmait veszi górcső alá. Tata a vízimalmok városa, itt már az Árpád-korban is telepítettek vízimalmokat a folyóvizek mellé. Mátyás király idején is működtek malmok, erről Bonfini így emlékezik meg: „A víz lefolyásánál gabonaőrlő malmok vannak, sorjában kilenc. Ezek a várhoz tartoznak, háborúban sem szakíthatók el tőle.” Mi viszont szakítsunk időt erre a bájos gyöngyszemre, Tatára. Olvasni sem rossz róla, de felfedezni látnivalóit, átélni kedves hangulatát – az az igazi!

Rom hátán rom… bizony az OKT balaton-felvidéki szakaszát ez a plágium jelzi. Ellentétben a folt hátán folt ruhákkal, Nád Bélából teljesen más érzést váltott ki az itteni vándorlás. A rengeteg Árpád-kori templom, kolostor és várrom beindította a fantáziáját. Látta a régmúlt dolgos népű falvait, a nyüzsgő életet… a költő által oly szépen megénekelt „régi dicsőséget”. Írását olvasva, e vidéket járva bizony a mi dolmányunk is feszülhet…

Másfélmilló lépés 30 éve… azt hiszem, aki csak egy részét is látta valamikor ennek a legendás sorozatnak, nem fogja elfelejteni, hiszen ez a sorozat maga az élet, tele mondanivalóval. Személyes élményem, hogy egyszer (még úttörőkoromban) én is találkozhattam az alkotóval, Rockenbauer Pállal, aki rendkívüli ember volt rendkívüli tervekkel, tettekkel és elhivatottsággal. Nos, Peták István, a film másik atyja emlékezik vissza a viszontagságos kezdetekre, az indíttatásra többrészes írásának első epizódjában.

Szeptemberben az üresen álló gólyafészek is jelzi: megérkezett az ősz és vele a természet egyik látványos, évmilliók óta zajló nagy színjátéka, a madárvonulás. Gazdáik az új tanév első napjaiban már búcsút mondtak a hazai tájnak, de dél felé repült sok más madár is, hiszen a vonulás már augusztusban megkezdődött.

A fecskék azonban még itt vannak. Néha nagyon látványosan, százával ülnek a villanydrótokon. Tollászkodnak, néha csicseregnek is, időnkét pedig felrepülnek, fordulnak egyet, aztán újra a vezetékekre ereszkednek. Gyakorolnak, készülődnek a hosszú, több ezer kilométeres útra. Ugye, milyen jó olvasni? Ez természetes, hiszen Schmidt Egon írja a TermészetBÚVÁR októberi számában Sápadó fények címmel.

A Kelemér mellett, 295 méteres magasságban található két lápszem, a Kis- és a Nagy-Mohos-tó az utolsó jégkorszak emlékeit őrzi. Róluk írta Tompa Mihály: A bérczes Gömörben nem nagy hegy a Mohos, Rajta nincs régi vár, nemes vad nem honos, de ingó semlyékes láp van a tetején, Ez ingó láp felől szól az én regém… akárcsak az újság Láptavak a jégkorszakból című cikke is.

Aki északi irányból, az 53-as számú főúton közelíti meg Kiskunhalast, nem csak a lakott területet jelző tábla miatt lassít. A város legismertebb, legkedveltebb természeti kincse, a kb. 53 hektár kiterjedésű Sóstó még akkor is magára vonja az utazó pillantását, ha nem látja a délre elterülő 20 hektáros parkerdőt, vagy az ezzel szomszédos másik erdőt és a közöttük megbúvó kisebb üde rétet. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság írásából megismerhetjük a Sóstót a város szorításában.

Az alföldi és szelíd dombvidéki tájak élőhelyeinek gazdag mintázatát többek között az eltérő termőhelyi adottságú, szélnek kitett és szélárnyékos felszínek, illetve a buckák és buckaközök váltakozása hozza létre. A hazánk élőhelyeit bemutató sorozat ezúttal a Homoki gyepek, borókás-nyárasok világába nyújt betekintést.

Olvassunk és tanuljunk élvezettel – e lapokat forgatva mindezt megtehetjük egyszerre!

Simon Péter
elnök
Kékes Turista Egyesület