Élménybeszámolók - lista

2008. október 04.

… reggel van… eső mossa ki az álmot a szememből…
… nem, az nem lehet, hogy elmossa az eső… utakra éhezem… menni, menni kéne már…
… de vajon hányan leszünk…? leszünk-e elegen…? többen, mint a szemét…
… lettünk… sokan… hatvanheten… ez épp elég… egy ilyen esős október eleji napon…
… jó, akkor a nagyon apró darabokkal nem kínlódunk, csak szétáznak majd azok… de nem lehet… a gyerekek mindent meglátnak… apa, itt is van, meg itt is…
… nem győzök hajlongani a kékesi parkolóban… hiába minden, ha az emberek kiszállva a kocsiból természetesnek érzik, hogy mindent ott hagyjanak, ahol épp már nincs rá szükségük…
… nyitva persze nincsen semmi, hogy egy kicsit felmelegítsük magunkat…
… esik, továbbra is… a jávorosból meg csak csepeg a víz… mellette szivárog már régóta, a kövek között… értő kezekre vár ez a forrás is… talán majd jövőre… talán…
… a kék keresztet most kihagyjuk… bicikliverseny van… a turistaúton… még ez is… mindenképp itt akarják összetörni magukat? remélem, azért a szalagokat összeszedik, nem úgy, mint ahogy vagy két éve, károlytáró fölött…
… jön a völgy… a somoros… meg a kallós… sok-sok szalamandrával… a gyerekek meg is bámulják, nézegetik őket kíváncsian…
… persze még mindig esik, már ázunk átfele… Andi a kicsivel ki is tér, lemennek busszal…
… no de nem is olyan egyszerű ez… negyvenöt percet várni a hidegben… az ország legforgalmasabb hegyvidéki buszállomásán… ahol az idegenforgalomból kellene élni… a váróterem meg hétvégén zárva… kétezernyolc, (m)agyarország…
… a gyökeresnél mi is megállunk… tele a kuka, mellette is legalább akkora kupac… mikor ürítették ezt utoljára…? foglalkozik egyáltalán ezekkel valaki?
… szerencsére beér minket a vörösmartys csapat, így elbírunk a megtelő zsákokkal…
… kalló-kereszt, máriácska… kedves helyek, szemét sincs itt annyi… persze, hisz elvittük…
… már csak egy ereszkedés, csak egy mozdulat… zsákok a konténerbe… hát ezt is elvégeztük…
… és ha valaki ezt nem érti, hogy miért csináljuk… akkor jöjjön el velünk tavasszal, és majd meglátja… mert vannak, akik okot adnak rá…

… öt köbméter szemét…
… hatvanhét lelkes természetbarát…
… az erdő ilyenkor a legszebb, a legőszintébb… a megszámlálhatatlanul sok csepp esővel…
… mikor csordul már ki a szemétpohár…? mert mi csináljuk… pedig milyen egyszerű volna… nem is kellene összeszedni… csak nem kellene szétszórni…
… tetszik érteni?
… na azért… mert jövőre megnézzük… hogy tisztább maradt-e a Mátra… vagy kezdhetjük elölről?

Simon Péter
Kékes Turista Egyesület