Élménybeszámolók - lista

2008. június 08.

Szeretek a Bükkben túrázni!

Mikor kiülök a Tar-kőre és körbenézek, mindig rácsodálkozom, hogy milyen szép helyek vannak Magyarországon.
Ezért is örültem, mikor az éves túranaptárban láttam a Bükki tekergés lehetőségét. Igaz, ez kerékpártúrának volt meghirdetve, de úgy gondoltam, sok jó turista kis helyen is elfér függetlenül attól, hogy gyalogos vagy biciklis. Végül is 3 gyalogos és 19 „járműves” megszállott jött össze.
2008.06.06-án délután volt a gyülekező a gyöngyösi gimnázium előtt. A szükséges megállók után elértük a megbeszélt találkozóhelyet Felsőtárkány és Répáshuta között. Itt bevártuk a csapat többi tagját, akik az ország különböző pontjaiból érkeztek. Kicsit hűvösödött az idő és szemerkélni kezdett az eső, de a hangulat töretlenül jó volt. A Vörös Meteor síházban volt a szállásunk, ami a fokozottan védett Nagy-mezőn van. Ide csak engedéllyel rendelkező autó hajthat be. Miután megérkeztünk, meg is értettem: miért. Valami fantasztikus az a hely!
A kicsomagolást, rendezkedést és terepszemlét egy kiadós vacsora követte. Szolíd beszélgetős, nevetgélős este után mindenki „eltette” magát a következő napra, és lelkileg próbált felkészülni a rá váró kilométerekre.
Másnap reggeli után a gyalogos szakasz a Bükk 900-as csúcsainak a teljesítését tűzte ki célul. Ez egy jelvényszerző túra, amit egyénileg és csoportosan is végre lehet hajtani. A cél, hogy a Bükk 900 m-nél magasabb 20 csúcsát (összesen 43 csúcs van, de csak 20 van megjelölve) fel kell keresni. A csúcson tábla jelöli annak a nevét, és a táblatartó oszlopban rögzített fémbélyegzővel igazolni kell a teljesítést.
Persze nem mindet teljesítettük, mivel nem rohantunk, csak szépen, kényelmesen ballagtunk behódolva a természet szemet gyönyörködtető látványának. A síháztól indulva először egy magányosan legelésző őzikébe „botlottunk”. A Kis-Kő-hát megtalálása hatalmas öröm volt. A következő a Nagy-Kő-hát lett volna, de első nekifutásra nem találtuk meg. Sőt! Borzasztóan elkavarodtunk a térképen (pedig három is volt nálunk) nem jelölt utakon. Azért amikor a zöld háromszögre rátaláltunk, mindenki megnyugodott. Megtaláltuk a Három-kő pontot is. Csodaszép virágokat láttunk, és persze a panoráma sem volt az utolsó. Büszkés-hegy lett volna a következő megálló. Odafelé gondolatainkban elmerülve barangoltunk már az Országos Kéken, mikor egy riadt vaddisznócsorda indult meg előttünk kb 2 m-rel. A lábam is földbe gyökeredzett. Egyszerre volt félelmetes és csodálatos. A generációk széles skálája csörtetve vágtatott a sűrűbe!
Továbbhaladva megtaláltuk a Büszkés-hegy igazolópontot, a következő pedig a Tar-kő volt. Hát igen! Aki már járt ott, az tudja, micsoda érzés onnan „alánézni”! Aki pedig még nem járt ott, feltétlen látogassa meg ezt a helyet! Pecsételés és szolid hátizsákos ebédünk elfogyasztása után elhatároztuk, hogy csak azért is meghódítjuk a Nagy-Kő-hátat! Megtaláltuk! Majd rádöbbentünk, hogy délelőtt teljesen máshol kerestük. Büszkén indultunk vissza a szállásra, de egy kis tekergés megint besikerült. Fránya térképek, néha csak zavarják az embert!
Azért a ménes vágtájáról nem maradtunk le. Igaz, amit mi láttunk, az inkább séta volt.
Este a bográcsba paprikás krumplit ütött össze a csapat, ami szerintem azért sikerült olyan jól, mert mindenki tett hozzá egy keveset. Közben favágó versenyen drukkolhattunk a legelszántabbaknak.
Vasárnap a hazautazás miatt csak egy fél napunk maradt a túrára. Elsőnek a Pipis-hegyre „futottunk” fel, majd a Felső Borovnyákon néztük meg a „természetellenes építményt”. Innen átszaladtunk a Bálványra, ahol megmásztuk a Petőfi-kilátót. Visszafelé még egyszer jól az emlékezetünkbe véstük a táj különlegességét.
Gyors pakolás, takarítás, búcsúzkodás után mindenki élményekkel gazdagon indult útnak hazafelé.
Örülök, hogy gyalogosként részt vehettem ezen a hétvégén. Viszont egy jótanács azoknak, akik a járt utat felcserélik a járatlanra: használjanak kullancsriasztót! Nagyon sokkal találkoztunk, és némelyik igen ragaszkodott hozzánk! De azért egyet sem hoztunk haza!

Gedei Katalin