Élménybeszámolók - lista

2008. június 01.

Kedves Bácsik és Nénik!

Újra eltelt egy év, mióta találkoztunk. És mi, a Mátra manók, itt, a Jeruzsálem úti Tagóvodában nem csak „öregedtünk”, hanem ügyesedtünk, okosodtunk is, s persze erősebbek is lettünk, meg nőttünk is! Legalább 5 cm-t! (Ez utóbbit úgyse tudjátok utánunk csinálni, bi,bi…) Mi viszont már nagyon ügyesen tudunk utánozni titeket! A Gyalogkakukk túráinkon már sok társunk olyan gyorsan tud felmenni Mátraházára, mint a vicces szakállas bácsi, vannak, akik türelmesen róják a távot, mint a botos bácsi, és olyanok is vannak, akik úgy várják a megérkezést, mint egyes nénik – akiket mi nem is ismerünk, csak úgy hallottuk, a nagyok között is vannak ilyenek.

Megtanultuk észrevenni a sok –sok csodát, amit a természet rejt, s a figyelmes szemlélőnek mutat magából. Amíg nézelődünk, kérdezünk, meghallgatjuk a magyarázatot, addig is pihenhetünk. Igaz, hogy okosodtunk?

A legnagyobb társaink az elmúlt évben is erdei oviztak, az időjárás igazán kegyes volt most hozzájuk. A legkisebbek pedig szorgalmasan tanulták az együtt maradás, haladás, és szót fogadás fortélyait, hogy tavasszal már ők is jöhessenek velünk, messzebbre is.

Igyekeztünk minél több szülőt mozgásra bírni, nem is haszontalanul. Egyre szívesebben tartanak velünk, s már a családok önállóan is felfedezik maguknak az egyesület nyílt programjait.

Persze, nem csak a természeti környezetünkkel ismerkedünk. Az óvónénik azt modják, meg kell tanulnunk azt is, hogy hogyan kell viselkedni az emberek között. A társadalomban- vagy miben. Ezért kiállításokra, színházi- és mozi előadásokra visznek minket, meg múzeumokba. Ezek is jó helyek, csak itt sose lehet fogócskázni. Pedig mi olyan jókat tudnánk kitalálni!

Ezért kicsit jobban szeretjük, ha kirándulni megyünk. És képzeljétek, ha már nagyobbak vagyunk, azokon a napokon nem is kell lefeküdnünk ebéd után aludni, mert csak délután jövünk haza. Tiszta jó, igaz?
Néha, amikor haladunk az ösvényen, keressük az erdőt. Gyakran nem találjuk. Csak olyan csupaszságot, farönkökkel. S ha melegebb van, sapkát is kell vinnünk, hogy ne kapjunk napszúrást – térkép szerint igazából az erdőben. Ti értitek ezt? Mi nem. Ehhez biztosan még nagyobbnak kell lenni.

De mi még csak így látjuk a világot:

Gergő a nyári élményeit meséli:
- Voltam a Sár-hegyen. Sokan is voltak ott, ünnepelték Jézust a kápolnánál.
Az unokatesómmal bújócskáztunk, de hamar megláttam a testét, mert laza volt a bokor.
És akkora, de akkora szakadéknál voltunk, ötezer mély is volt!

Gergő: - Te át tudod menni a Sár-hegyet egybe?
- Igen, mentem már.
Geri: - Na, az olyan, de olyan nehéz….és lehet, hogy még csak utánam jössz!

Geri: - Képzeld el, hogy én a sóderből 9 ml homokot raktam egy üvegbe!

A Gyalogkakukk Túrán a táv vége felé Kolos már eléggé fáradt.
Az utolsó pihenő végét jelezve „Indulandusz! Megyünk!” hangzik el.
Kolos felcsillanó szemmel:
- Igen? Indul a busz? Honnan?

A „Madárerdőben” táblákról olvashatjuk az ott élő madarak nevét, megnézhetjük a képét.
A sor elején haladók alaposan megfigyelik az őszapó képét.
A természetőr bácsi a sor végén érkezőknek a gyerekek segítségével szeretné átadni az ismeretet.
- Milyen madár él itt, melyiknek a képét látjuk?
Rövid gondolkodás után felhangzik a kórus:
- Télapó!

A „Madárerdőben” egy kört tettünk.
Visszaérve a kiindulóponthoz Eszter megjegyzi:
- Megérkeztünk oda, ahol leettük magunkat. - (Ott reggeliztünk)


A Pipis-hegyen a levegő, a szél a téma.
Beszélgetünk a légáramlatokról, tapasztalják, értik az elhangzottakat.
Később, a nap vége felé elhangzik az ellenőrző kérdés:
- Hogyan is keletkezik a szél?
- Úgy, hogy kicseréli magát a hideg és a meleg! – adja meg Mesi a választ.

Mielőtt nekivágunk a napi távnak, köszöntjük a természetet
Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra c. versének pár versszakával.
Néhány szó ismeretlen, tisztázzuk.
- Tudja valaki közületek, mikor van a kikelet?
Találgatás következik:
- Õsszel?
- Télen?
- Reggel!

Egy reggel Bence később érkezik, már mindenkinek
a nyakában lóg a „Mátra Manók” táblácska.
Jön, és szól:
- És a túrajelzés? Nekem is hozzatok!

A Gyöngyösi–tó felé megyünk, építkezés mellet haladunk el.
Azt is megfigyeljük.
- Tudjátok, miből van a tégla?
Patrícia azonnal rávágja:
- Téglalapból!

Még kilenc óra sincs, Szili már fáradtan üldögél egy kövön, és elmélkedik:
- Megmondanád nekem, hogy tulajdonképpen ennek a napnak mi a célja?

Baktatunk az ösvényen. A lejtős gyalogúton jól látható,
ahogy a víz egy keskenyebb kanyargós mélyedést vágott magának.
Sanyika: - Na, most megyünk a lefolyóba.

A Természettudományi Múzeum látogatása után:
Sanyika: - Nekem a Noémi bárkája tetszett a legjobban.
Patrícia: - Nekem is tetszett a Noé párkánya!

Bence térképet rajzol a porba:
- Na most pedig elindulunk.
Előbb megyünk keletre, azután nyugatra, végén délre,
és megérkezünk majd valahová.


Utazunk a budai barlangokhoz, a Duna fölött megyünk át.
A hídról Vivi lelkesen nézi a nagy vizet:
- Na, ekkora patakon még sosem mentem át!

Az időjárás előrejelzést mindig megfigyeli valaki.
Ma Lilla jelenti: - Azt mondták, a másik jövő héten esni fog a hó!


A barlangokban a cseppenő vizet a barlang ajándékaként neveztük.
Pisti lelkendezve:
- Én is kaptam ajándékot! Rám esett kettő cseppkő!

Az erdei viháncolás, avarban hempergés után Szilárd tanácstalanul áll az öltözőnkben ,
kezében egy marék száraz falevéllel: - Hová tegyem az erdőt a kapucnimból?


Lejegyezte:

Tóthné Kelemen Mária