Élménybeszámolók - lista

2004. április 03.

Üdvözöllek!

Új bakancsos ünnepre készülődve tettük fel magunknak a kérdést: hol is van Gyöngyösön a Rákóczi-szobor? Enyhe pironkodással vettük tudomásul, hogy sajnos nem tudjuk a kérdésre a választ! Indulás idejére azért már másokat is tájékoztatni tudtunk a helyszínről…

Rákóczi latinul kőbe vésett hitvallását-jelmondatát följegyezve, indulásra készen állt öt korosztályból alakult, közel hatvanfős csapatunk.

Kissé hűvös reggelen, de cirógató napsütésben indultunk el, mint a \\\\\\\"sárga füzetek\\\\\\\" büszke tulajdonosai. Kicsit „történelmet csinálunk” hangulatban, lelkesen és még frissen szaporáztuk lépteinket.

A Sár-hegyre fölkapaszkodva, már a törpemandulás – közel virágzó – ágainál szótlanabbakká váltunk, aztán föntebb érve, híres növénykutatónk emléke előtti tisztelgés után igyekeztünk tovább.

A Szent Anna-tó víztükrében tetszelgő kápolna napfényes kalapjával köszöntötte csapatunkat. A repülőtéren a felszállni készülőt csak áthaladtunkban csodáltuk, igyekeztünk tovább a botanikus túrákról ismert útvonalon. Mátrafüred felé a régi kisvasút nyomvonalán haladva egyesek talán „Gizi”-re gondoltak.

Váratlan epizód hívott pihenésre az ökomenikus szertartások új színterén. Rögtönzött kiselőadásban az erdészeti középiskola fejlődésének történetét hallgattuk.

Mátrafüreden az apróka barokk kápolna korához illő méltósággal fogadta üdvözlésünket. Kis pihenő. Egy a buszmegállóban integető társuk mosolyától kisérve haladtunk a Muzsla irányába. A kilátó után jöttünk rá, hogy a boglárkák sárga fejecskéit kevesebb ideig kellett volna csodálni…

Néhányan a Rákóczi-forrásnál sem időztek, főleg zergelábú ifjaink igyekeztek nagy lendülettel a Hanák kilátó, majd a Kecske-bérc rozoga hídja után a Mátráházára lógatott Kékes lábai elé járulni mielőbb. Dönteni kellett! Ki, hol, hogyan jut fel időre a 14 órakor kezdődő ünnepségre? Néhányan incselkedtünk a gondolattal, hogy autóbusszal „másszuk” meg a Kékest! Aztán... mégsem... lábbusszal haladtunk tovább, egyesek a Sombokor „négykézlábas” kapaszkodója irányába indultak, kettesek a sípályán mentek-baktattak fölfelé. Tény, hogy a tervezett időnél kissé később kezdődő ünnepségen mindnyájan OTT voltunk. Lelkünkkel, szívünkkel és hangunkkal tettünk hitet a természet szeretete mellett.

A két irányból érkezett csapat szétszéledt és az erdőn át, a Kékesről lefele, bakancsos lábak igyekeztek haza – tova, az új ünnep avatása napján.

Bakancsra fel!

Szabó Márta