Élménybeszámolók - lista
Kecskemét hírös városában jártunk
2026. november 15.
Heti esőzés után novemberi hűvös, de esőmentes napot kaptunk. Utazás ugyan 2:50 h volt busszal, de pontos volt, és gyorsan eltelt beszélgetve, könyvvel felszerelkezve.
Népszavazás majd egyöntetűen leszavazta a fürdőt – helyesen -, igencsak kevés idő jutott volna rá.
.jpg)
Bozsó gyűjtemény lett volna első látnivalónk terv szerint. A Fő téri harangszót látni-, és hallani akartuk, ezért első utunk odavitt. Megkondult az Urunk Mennybemenetele Társszékesegyház – közismert nevén Nagytemplom harangja mély baritonnal, majd utána a szinte csilingelő városházi harangjáték következett.
Meseszép – magyar szecesszió gyöngyszeme - a városháza, melyet Pártos-Lechner tervezett-kivitelezett.
A Cifrapalota úgyszintén - most folyik a homlokzati felújítása - de átlátszó takaróval borítva a munkálatok idejére. A Zsolnay manufaktúra el volt bőséggel látva a 19. század végén megrendeléssel, hisz itt készültek a mesés pirogránit, eozin, majolika elemek. Magyar és felvidéki motívumkincs adja díszítését a két épületnek.
A tervező-építész páros ezzel a mottóval adta be pályázatát: Sem magasság, sem mélység nem riaszt.
Lechner Ödön tervezte többek között - kecskeméti városházán felül a budapesti Iparművészeti Múzeumot, a Posta Takarékpénztárat - ma Államkincstár épülete. Ez utóbbit nevezte elkészülte után az országgyűlésen Wlassics Gyula kultuszminiszter ’’építészet ballépésének“, mely után Lechner több állami megbízást nem kapott, és mesteriskoláját sem indíthatta el.
Ezután építette meg Pozsonyben a Kék templomot - szintén szecesszió gyöngyszeme -, egyházi megbízásra.
Kecskemét Fő terén ill. közelében békében megférnek különböző felekezetek templomai: katolikus, református, evangélikus, zsidó, egyébként kb. 26 templom van a városban.
Az Urunk Mennybemenetele Társszékesegyházat, valamint Szent Miklós templomot csodáltuk meg belülről is.
Pompázatosak kívül-belül, lenyűgöző ólomüveg ablakok, márvány, arany, freskók, hatalmas orgona, sok szépség együtt.
Retro hangulatú étteremben ebédeltünk. Kígyózó sorba beálltunk, vettük a tálcát, nyújtogattuk nyakunkat mit rendeljünk - választék bőven -, gyors kiszolgálás. Találtunk szabad asztalt, ételek házias ízekkel, sütemény-torta, italok. Nem lehetett okunk panaszra. Város legmenőbb helyét találtuk meg, ami nemcsak helyiek, külföldiek között is bejáratott népszerű hely.
Barangolás-gyönyörködés után a Bozsó múzeumba mentünk. Fantasztikus gyűjteményt adományozott a városnak Bozsó János Munkácsy-díjas festőművész. 50 év alatt gyűjtötte népművészetünk kincseit, emellett a festészetben is remekelt.
Igen szegénysorból, a kecskeméti tanyavilágból - cselédsorból emelkedett ki, autodidakta módon sajátította el a festést. Gyűjteménye a Klapka-házban kapott méltó helyet (Klapka György 1848-as szabadságharc tábornoka).
Itt tanult meg piarista diákként 2 év alatt magyarul).
Remekül tematikus sorrendbe elhelyezett tárgyak, bútorok, kiváló idegenvezető.
Ezen felül egy 84 éves helyi órásmester gyűjteménye is itt kapott helyet, asztali vekkerektől arany zsebórákig, toronyóra szerkezet megépítve állvánnyal és más csodák. A mester él, dolgozik ma is, hetente bejár órákat felhúzni, és siet vissza a műhelyébe: vár a munka.
Sajnos nem kap elég figyelmet e csodákkal teli múzeum, a Klapka-ház. Több reklám kellene.
Annyi árnyas park padokkal, szökőkúttal, vendéglátó kiülőhely a városban, hogy nyáron ismét el kell jönni ide, hisz még annyi látnivalóra nem jutott kellő idő.
19:25-re Gyöngyösre érkeztünk, jól éreztük magunkat.
Aki még nem járt ebben a nagyon magyar történelmünket büszkén őrző városban, menjen el.
Megéri !
Erdélyiné Éva
Szervező
(fotók Csépányné Molnár Edit és jómagam)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)