Élménybeszámolók - lista

2024. november 16.

A 2013-ban elnyert „Európa legszebb Vásárcsarnoka” címmel büszkélkedő meseszép épületünk megtekintésére 15 fős csapatunk fele volt kíváncsi. Ők viszont nem csalódtak.

Rövid ismertetőt tartottam az épületről.
Anno Dimitrov csarnokot a Tolbuchin körtúton, - ma Nagyvásárcsarnok a Vámház kötúton - 1897-ben adta át Kamermayer Károly Budapest főpolgármestere. (A Milleneumra tervezték az átadását, de 1896-ban a leégése miatt eltolódott).
Ezzel egyidőben még 4 másik vásárcsarnok is átadásra került székesfővárosunkban !!!

A nemzetközi pályázatot Pecz Samu építész, műegyetemi tanár nyerte, és az épület építésével is meg lett bízva.
Ókori római-, és középkori bazilikák építészetéből merít felépítésében, a 19. század második felében divatos historizmus jegyeivel. A bejárati kőkapu neogótikus stílusú. Homlokzata nyerstégla - elterjedt nevén klinkertégla -, tetőzete kerámia, a díszes Zsolnay pirogránit, vasszerkezetes belső tere követi az európai mintát. (Anglia, Párizs nagycsarnokai).
Ekkor még Európa élvonalába tartoztunk hazánk területét, népességét, fejlettségét tekintve.

Közúton, folyami-, és vasúti úton érkezett ide az áru, a Dunával alagút kötötte össze. A Metró építésével ez sajnos megszűnt.
Első időkben szűkös volt a közel 1 hektáros alapterülete, de miután a nagybani piacot kivitték innen, remekül kiszolgálta Budapest igényeit.

Az 1990-es évekre életveszélyessé vált az épület, alagútja is beomlott. (Úgy látszik a Vasladyt nem féltették még 1984-ben).
1991-ben bezárták a csarnokot. Megkezdődött igényes korhű felújítása, amelyben pl. meg kellett oldani lehajtó rámpák kialakításával az áruszállítást is a meglévő közművek között. Itt van Budapest legnagyobb (szennyvíz)főgyűjtő csatornája, méretére jellemző hogy hajózható!
Helyreállították az alagutat is, de csak szemétszállításra.

1994-ben adták át a felújított épületcsodát, mely ezután nyerte el „Európa legszebb Vásárcsarnoka” címet. 1977-ben nyilvánították műemlékké.

Megcsodáltunk belülről is minden szintet, a földszinten a príma árut kínáló rengeteg standot, majd az emeletet, ahol átfurakodtunk az ebédjüket elköltő külföldi vendégek tömegén, ki-ki étkezett, kávézott is közülünk-, majd végignéztük a néhol giccsbe hajló népművészeti kínálatot,s végül az alagsorba is lenéztünk.

A Körúton átvágva gyalog sétáltunk át a Belvárosi Színházba, nem hagyva ki az egyszerűségében is csodás Kálvin téri református templom és azt körülvevő modern üveggóliátok látványát sem.

Végül 14:30-ra összejött a teljes társaság, végig élveztük a teltházas színművet, mely könnyű, vidám, fordulatos volt.
Ismét közelebbről láthattuk mesés fővárosunk egyik építészeti remekét, és jól szórakoztunk.

Erdélyiné Éva