Élménybeszámolók - lista

2024. szeptember 17.

Éva:
Kedvezőtlen időben indultunk itthonról, ám mire a helyszínre értünk, már az idő is szebbre fordult.
2. nap már napsütéses az idő, 3. nap melegünk volt. Igaz, ott előző hétfőtől esett az eső.
A Bakony rengeteg zöld sűrűjével, szarvasaival, számunkra ismeretlen szépségével szívünkhöz nőtt e remek „csapatépítő tréningen”.

Böbe:
Megérkeztünk szitáló esőben a Kisbetyár fogadóba, de ez nem szegte a kedvünket.
Gyors ebéd után elindultunk felfedezni a környéket, találtunk is egy tanösvényt, amelyen túráztunk egy rövidet, még sárosak sem lettünk, kivéve Böbét, aki meghempergett a pocsolyában.
A kis túrát annál nagyobb vacsorával koronáztuk meg, az 5 csillagos Vadászházban, igazi bőség tálat szervíroztak, amiből még reggelire is jutott.
Utána pedig elszánt csocsó mérkőzés, ami ezután minden esti foglalatosságunk lett.
Másnap délelőtt a csodálatos hangulatú műemlékekben gazdag Pápa városát néztük meg.

Éva:
Pápa Debrecen után a második legnagyobb kálvinista városunk – bővelkedik barokk műemlékekben -, hisz az Esterházyak a gyönyörű katolikus templomot, a kastélyt várkerttel 1774-1789-ben, a barokk virágkorában építtették.
E „csarnoktemplom” a Dunántúl legnagyobb hatású épülettömbje.
Két bronz tornya között Szent István vértanú szobrával, timpanonban Esterházyak címerével -megfejtettük mit ábrázol ! Bejáratánál görög oszlopfős rácsdíszes vasajtajával monumentális építészeti remek.
Mögötte közelmúltban felújított U alakú kastély, csodás kovácsoltvas kerítése mögött robusztus 2 süttői márvány Oroszlánnal, Xantusz János faragott kőoszlopával.
A belváros is bővelkedik barokk lakóházakban, nagyrészt német anyanyelvű mesteremberek, kereskedők, kőműves-, kőfaragó-, ács céhek működtek itt intenzív külkereskedelmet folytatva Béccsel, Pozsonnyal, Salzburggal.
Nagy sétát tettünk a várkert gyönyörű fái, növényei között, ám kihagytuk a várkert fürdőt, mely vésztartalékként szerepelt a programunkban, rossz idő esetére.

Böbe:
Délután a Gyilkos-tóhoz túráztunk, de mivel rövidnek bizonyult a táv, elindultunk a Bakony rengetegében kalandozni. Valóban kalandos volt, a közelben vadászat zajlott, az utat hol találtuk, hol nem. Az erdő sűrűjében Éva egyfolytában attól rettegett, hogy a kis zöld kabátját bokornak nézik és bele eresztenek egy sorozatot hátha ott lapul a szarvas.
(Éva: és még attól is, ha nincs térerő, hogy hívunk SOS segítséget?) Hála Istvánnak azért csak kikeveredtünk a sűrűből és rátaláltunk a haza vezető útra.
Este már tüzet lehetett kint gyújtani, úgyhogy István elkényeztetett minket egy nagyszerű saslik vacsorával. (Na jó, mi is segítettünk éleszteni a tüzet, egy kis sárkány fújtatással!), utána csocsó, a kártya elő sem került Márti zsákjából.

István:
Pápa bájos utcái: nagy törekvés figyelhető meg a házak történelmi stílusának megőrzése érdekében. Az utcákat járva a felújított házak szinte visszaadják a város múltbeli képét a sétáló utcáról nem is beszélve. Megcsodáltuk a 18.sz.-i boltíves-záróköves fakapukat, amelyből többet megőriztek. (Gyöngyösön ilyen a Vachot Sándor u. 8.)

Erdő: túráink során gyakran találkoztunk a biodiverzitást elősegítő erdőművelés nyomaival.

Zirc történelmi városközpont: a Bakony „fővárosa”-ként emlegetett, s az ország legmagasabban fekvő településének(?) központjában fellelhető épületegyüttes (ciszterci apátság, természettudományi múzeum,...) a harmonikus egységével, letisztult építészeti megoldásaival, gondozott parkjával nyerte meg tetszésünket.
Szádeczki... könyvei...... örömmel olvastunk bele.

Éva:
Igen, Zircet is nagy vétek lett volna kihagyni! Csodálatos a felújított Ciszterci Apátság Bazilika barokk stílusával és a mellette lévő kastély, ma a Reguly Antal Múzeumnak és Bakonyi Természettudományi Múzeumnak ad helyet. (Reguly Antal etnográfus, nyelvtudós, utazó volt, aki a finnugor rokonságot akarta megfejteni.
Néprajziban februárban Erdős Kamill etnográfus, nyelvész fotóit, életrajzát láthattuk, ő a cigányok nyelvét, életét tanulmányozta. Ami elhivatottságuk mellett közös bennük, mindkét tudós 38 évet élt…
Megragadó volt még a csüngő japán akác a bejárattal szemben, így vélték a benne lakó vadméhek is.

Márti:
Hogy milyen volt ez a „háromnap”? Csapatépítő. Jól összetartottunk, gyorsan elkészült reggeli, ebéd, vacsora.
Mi tetszett nekem igazán? Amikor a barlangos túra végén odaértünk ahol a farönköket feldolgozták profi gépekkel az erdei szakemberek és mi mint az óvodások álltunk és néztük hogyan vágja, fűrészeli darabokra a hatalmas fatörzseket.
De ez még semmi, az volt a csoda, ahogy a farönkök a markoló segítségével a platóra kerültek.

Éva:
Ki gyerek tud maradni, az nem öregszik - lélekben legalábbis.
Zirc után rekord gyorsasággal hazaértünk István jóvoltából. Jól éreztük magunkat, kiléptünk „Mátra komfortzónánkból”, gyönyörű a Bakony! Jó világot látni, és nagyon jó hazajönni is.

Gyuri reméljük covidból gyógyulóban vagy! – utazás előtti nap derült ki -, csekély vigaszként kárpótolunk majd egy hangulatos csurdítással Kerek-réten vagy máshol!

Böbe, István, Márti, Éva

Erdélyiné Éva fotói