Élménybeszámolók - lista

2024. július 13.

Budapest – Szentendre – Leányfalu – Tahitótfalu - Visegrád

Nyár derekán rekkenő melegben indultunk Budapestről, de jelzésem szerint nagyon kellemesen telt a 3,5 órás utunk a hajón. Lehetett a széljárta fedélzeten ülni, vagy a zárt klimatizált alsó részben, hátul a tatnál nézelődni. Persze bejártuk keresztbe-kasul a hajót, volt idő rá.

A Duna szép türkizzöld arcát mutatta mindkét oldalon a rengeteg zölddel. Integettünk a Római-parton kialakított strandon fürdőzőknek, számtalan Jet-Ski suhant el mellettünk, kajakozók, motorcsónakok, és az újabban divatba jött szörfdeszkán – SUP-on is élvezték a nyarat állva evezők.

Lakóhajóra tippeltünk olykor, - ilyen négyzetméter áraknál lehet, hogy nálunk is egyre elterjedtebb lesz a vízen lakás, úgymint Párizsban a Szajnán?
Hatalmas uszályok méltóságteljesen szelték a Dunát, szárnyashajó suhant a vízen, és szép számú úszóversenyzőt kísértek a hajók.
Mintha csak miattunk lett volna a vízirendőrség, balról, jobbról, előttünk-mögöttünk tűnt fel.
Szentendre és Leányfalu kikötőjében mesés jachtok horgonyoztak, hát nem a középosztály hobbija-, állapítottuk meg!

Először a Salamont-torony tűnt fel, mögötte a Fellegvár magasodott, belegondolva túlontúl magasan. Beérve a közeli forgatagba – Visegrádi Várjátékok és egyéb mulatságok, részben a hőség, másrészről a 4.500,- Ft-os belépő láttán egyhamar eldöntöttük, nekünk a program 2. pontja lesz megfelelő, azaz megcélozzuk az Ördög-vízesést.

Azért mentve a helyzetet, egy valaki a várjátékokat részesítette előnyben!
Az erdőben igazán kellemes volt gyalogolni fölfelé –, főképp mikor kiértünk a városból és műútról.
Patak hűvösében „ebédeltünk”, Szollár a szerinte túl gyors szitakötőket fotózta – nemhogy pózoltak volna neki!-, és hűtöttük magunkat erőt gyűjtve a további úthoz.
No nem sokat kellett menni, ott volt a Bertényi Miklós füvészkert. Megtettük a 20 percesnek jelzett körtúrát – ami ennél hosszabbra sikeredett -, egy féltett szandál sem ment tönkre, és benne volt minden: meredeken fel, korláttal védve magasban – csak egy helyen volt jó hosszan kitörve -, majd le a patak kövei között egyensúlyozva, hogy aztán némi csalános között felmászhassunk újra. Aztán gyönyörű virágos rét, és az erdei úton berobogtunk – némi túlzással – faházas vendéglátó egységek elé, hogy minél előbb kérjen mindenki valami frissítőt. A kapucsínó ugyan tejes-kávéként került ki, de hát, ha a gép ilyet ad?... mit lehet tenni.

Mivel kellő gyorsasággal szedtünk a lábunkat lefelé, jutott idő némi sörözésre is két egymás melletti egységben, ahonnan kellő ájtatossággal szemléltük a célirányosan kihagyott „Zugpálinkafőzdét”. Elvégre 5.900,- Ft lett volna. No meg ilyen hőségben?
Mire célirányba értünk a hajóállomás felé, befutott Böbe is, és jött Pannika rokonai kíséretében.
Együtt a szerencsés 13 fő - már aki élvezhette e szép napot - behajóztunk a Vigadó térre villámgyors 2 óra 15 perc alatt, irány a metró, és épp elértük a negyed nyolcast. Kivételesen mindenki a buszt választotta.

Remélem gödöllői vendégünk sem csalódott, és máskor is velünk tart, ha ideje engedi.
Sajnálatosan több előzetesen jelentkező a hőség miatt lemondta az utat, de időjárás mindég van, no és senki sem kapott hőgutát közülünk…, még eddig.

Erdélyiné Éva
(szervező-, krónikás)
Szollár Ferenc fotós