Élménybeszámolók - lista

2024. március 09.

Galyatető - Mátrahegy ellenőrzőpont

Néhány éve a Mátrahegy túra galyatetői pontját Eszterrel mi látjuk el. Ezalatt kialakult a menü: az alma mellé pogácsát, szőlőcukrot, s valami folyadékfélét adunk. A főtétel a mákos pogácsa, amire lassan rákapattuk a túrázókat, az idén az öt tepsiből a végére egy szem sem maradt (pontosabban az utolsó 4 db-ot levittük a célba), pedig Eszter is sütött - Marika receptje alapján - három tepsi tejfölöset. A Turista Centrum személyzete gyakorlatilag minden évben más, így csak néztek ránk az elején, mit akarunk mi itt, de aztán nagyon kedvesen viselkedtek, még vagy 10 l teát is főztek nekünk, (csak úgy, szívességből!) ami szintén gyorsan elfogyott.

A kezdeti felfordulás után (előbb kint, aztán bent, majd megint kint terítettünk) a pont hivatalos nyitására befutottak az elsők, tíz percen belül vagy huszan, s kevéssel utánuk a gyalogosok is jöttek, folyamatosan. Az első roham után magára hagytam Esztert, s elmentem szemetet szedni. A múlt heti bejáráson láttam, mennyi a szemét a parkoló szélén, ahol a turistautak befutnak az erdőbe, s hogy ne kelljen ezt a rengeteg vegyes hulladékot Parádsasvárra lecipelni, ott hagytuk, hogy majd a túra alatt, összecsipegetem, úgyis itt unatkozom majd délig. Érdekes tapasztalás volt: a legtöbben a pont előtt, a nagy emelkedő végén észre sem vették az útszélen hajlongó öregembert, de jópáran - főleg akik megismertek - felismerték a helyzetet, s nagyokat köszöngettek. Jól esett, s a háttérmunka ezen bemutatója talán megnövelte a rendezők megbecsültségét is. Vajon melyik teljesítménytúra rendezője takarítja meg az útvonalat a rendezvény előtt és után is?!

Az időjárás is kedvezett, a reggeli sűrű köd lassan feloszlott, s mikorra a seprő megérkezett, már a nap is kisütött. A terep sem volt túl sáros, s ezúttal csupa felkészült túrázó jött felénk, így a Seprő (vagy Seprű?) loholhatott utánuk, nálunk vagy negyedórás hátrányban volt. Norbert azért is a nap hőse lett, mert ő javasolta Lórinak a FB-csoport létrehozását, amin a rendezők kitűnő kapcsolatát biztosította, folyamatosan tudtunk egymásról és a túrázókról. (Lehet, nem is saját ötlet volt, mert ezáltal a rajtban dolgozó Seprőné (ahogy magát azonosította) folyamatosan képben lehetett, merre is jár az Ember...). Remélem, a központi stáb is profitál a tapasztalatokból, mert bár most minden flottul ment (amennyire én láttam), mindig lehet javítani!

A zárás után gyorsan összepakoltunk, s megebédeltünk, és siettünk a célba. Szerettem volna elérni a Polgármester helyismereti túráját, amin Miklós a Kis-hegyre vezette fel az érdeklődőket, de rosszul tudtam az időpontot, úgyhogy csak a hegy tetején értem utol őket. De nem bántam, mert végre fel tudtam festeni a Várak a Mátrában kódjelét, amit eddig csak a kódtábláról lehetett leolvasni. A csapatot már csak a faluban értem utol, s csak a királyi sólyom helyi legendáját csíptem el, azzal az utasítással, hogy a részleteket a régi iskola előtti nagy sólyom szobornál olvassam el. S mivel Eszter a célban még sokáig nem tudott elszakadni a ritkán látott túratársaktól, el is sétáltam, s el is olvastam a történetet. Számomra a legszebb az egészben a "Sólyomtoll jegy" ötlete volt, amivel a helyiek hozzájárultak a szobor költségeihez..., mint a téglajegy, nagy közösségi építkezéseknél!

Köszönöm, Solymos!!

S köszönöm a teljesítménytúra szervezőinek és rendező-társaknak a mai napot: ma igazán jó volt Veletek együtt lenni!

Jövőre ez a sorozat is eléri a 20. rendezést..., remélem,
Mindannyiótokkal találkozunk majd akkor is!

Pusztamonostor, 2024. március 9.
Merva Laci