Élménybeszámolók - lista

2023. december 27.

Pár hónapja összeszámoltam, hány napnyugta túrát vezettünk az elmúlt két évben, s kiderült, decemberben elérhetjük a 25-et. Eszter eldöntötte, hogy ez egy kerek szám, vagyis megünneplendő, ezért kitűzőt rendelt és mozgósította a családot is.

Részben talán ezért, de bizonyára a karácsonyi szünetnek és a szép időnek is köszönhetően soha nem látott számban indultunk a vörösmarti Mária parkból a hegynek.

A terep nem volt éppen ideális, folyt a lábunk alatt az ösvény, szét is szóródtunk, rendesen. A sziklamászó helyen vártuk össze egymást, de a Nap ekkor már erősen lefelé tartott. Igyekeztem mindazokat, akik nem teljesítménytúrának fogták fel a mai mozgást mielőbb felterelni a platóra, de akik Józsi után indultak a kőkunyhó felé, azok is rövidesen levágták a kanyart, s így mindannyian időben felértünk oda, ahonnan a legszebb volt a látvány. Ott találkoztunk Tamásékkal, akik az indulást bár lekésték, de a napnyugtára csak odaértek… (Tamás bizonyára ismer egy rövidebb utat, az erdőn keresztül…).

Kigyönyörködtük magunkat - ilyet ritkán lát az is, aki minden teliholdkor ilyen szép helyen tölti az estét!

Lefelé alig néztünk a lábunk alá, mert annyira szépre festette a lenyugvó Nap visszfénye a horizontot. Előttünk a Sár-hegy és a Pipis-hegy kontúrja fürdött a színkavalkádban, a Szent Anna-kápolnától a repülőtérig minden díszkivilágítást kapott (nekem ez minden karácsonyi fényfüzérnél pazarabbnak tűnt)! Nyugat felé a Mátra gerince zárta a horizontot, festői színekkel felövezve.

A Teliholdra sokáig kellett várnunk, Pisti még a Tekeres-kő pereméig is kiment elé…, aztán, mikor a legtöbben már a kocsiknál voltak (mi páran még temető fölötti réten csellengtünk), kibukkant a Hajnácskő fái mögül, s percek alatt teljes pompájában mosolygott ránk. Amíg vártuk, egy repülőért és a Jupiterért kellett izgulnunk, mert vészesen tartottak egymás felé, de aztán nyilván a tömegvonzás taszítássá változott (Pisti, a csillagász teóriája, ne nevess!), s csak elmaradt a nagy baj (szerintem a karácsonynak is lehetett ehhez köze, ilyenkor ugyebár szünetelnek a háborúk…).

Amikor hazafelé bekapcsoltam a rádiót, az is erről szólt: a Muzsikáló délután utolsó zeneszáma Mozart Jupiter szimfóniájának egyik tétele volt! De a Hold bujkálása alatt más is történt: egy nagy csapat vadlúd húzott el fölöttünk nyugat felé, szépen rendezett alakban, otthagyva bennünket, csodavárni. De aztán a Hold csak betöltötte a tisztét, s helyreállt a világ rendje.

Köszönet minden természeti erőnek, a Napnak, a Holdnak, a Szélnek és a Víznek a mai és a mait megelőző napnyugta túrákon megélt csodás látványokért, s szintúgy köszönet a túratársaknak, akikkel akkor is nagy élmény volt az alkonyati túrákon várni, keresni a megunhatatlan égi látványt, amikor éppen mindebből semmi nem jutott nekünk.

Fontos a természet, de az embernek még fontosabb a másik ember figyelme, törődése.

Vigyázzunk jobban egymásra!

Pusztamonostor, 2023. december 27.
Merva Laci

Utóirat:

Hazafelé beszaladtam Szőke Gyuriékhoz, ahol a feleségétől egy nagyon szép, egyedi karácsonyi díszt kaptam. Legkisebb unokám képe és Eszter Anyukájának varrott díszei között találtunk neki helyet a mi fánkon.

Szollár Feri fotói