2023. július 04.
Túráink során, ha Mátraházáról a zöld négyzeten elindulunk a Csór-rét irányába, kb 200 méter után, az út jobb oldalán feltűnik egy lepusztult emlékmű maradvány, a néhai Wachter Jenő „néhai” emlékműve.
A pécsi születésű hegymászó elévülhetetlen érdemeket szerzett a Magas Tátra csúcsainak feltárásában. Egyetemista társaival sorra mászták meg a Tátra minden hágóját, gerincét, magaslatait, többeket először, útjaikat pontosan, szakszerűen dokumentálva. Egyik feltáró útjukon a kötél tartógyűrűje eltört és ő száz métert zuhanva életét vesztette.
1877-ben született és 1907-ben történt a baleset. A Simon-toronyból tartottak visszafelé a Sziléziai menedékházhoz. Nemzetközileg is elismert hegymászó volt, így nem véletlen, hogy csúcsot neveztek el róla Wachterka néven. Az egyetemi turisták emléktáblát állítottak a Csorbai-tó és a Rysy között vezető turista út egyik kiemelkedő sziklájára, két évvel, halála után, augusztus 8-án.
A szlovák hegymászók később létrehozták a Poprádi-tótól délre a Szimbolikus temetőt és minden emléktáblát ott helyeztek el, 1940-ben. A magyar természetbarátok 1934 májusában a fent említett mátrai turista út mellett terméskőobeliszket emeltek, rajta az eredeti emléktábla másolatával. Szomorúan kell leírnom, hogy barbár kezek oda juttatták, ahogyan most kinéz. A nyolcvanas évek végén, természetjáró szakkörünk kőműves szakmunkát és segédmunkát felajánlott a felújításához, de az akkori Sportosztályon elképzelésünk süket fülekre talált.
A régi, úttörő hegymászók emléke, a Mátra mai arculatának színesítése talán megérné az emlékmű felújításának újra gondolását.
Mintha megérezte volna végzetét, olvassuk el a „De excelsis” című írásának gondolatait.
„S ha jön a sors, a Vég, úgy a világ bolygó nagy concertmestere bömbölve, zokogva kapjon sziklahárfáitok tépett húrjai közé, lavinadörgés zengje halotti dalomat, hulló kőzápor moraja. A köztetek domboruló kis sírra jól őrködjetek, Ti nagy hegyek, ne feledjétek megöntözni egy pár könnycseppel, hogy el ne hervadjon, rajta a havasi rózsa és a szende gyopár.”
Kunos Gábor írását felhasználva összeállította: Vörös Tamás.
További képek -->