Élménybeszámolók - lista

2023. március 15.

Mostanában hallottam a következő „bölcs” mondást: a jó túravezető ismeri a térképet, ismeri az iránytűt, s ismer egy helybélit, aki bárhova elvezeti.

S mivel „jó ”túravezetőnek tartom magam, a március 15-i túra vezetését örömmel engedtem át Tóthné Kelemen Marikának, akiről alig egy hete tudom, hogy Szalkszentmártoni származású, s erre különösen büszke is.

Nagyon rossz időt jósoltak erre a napra, s majdnem így is lett: hideg szél fújt (természetesen szembe!), de messze nem az a viharos, amiben szombaton zarándokoltunk a családdal Mátraverebély-Szentkút felé. S a várt eső sem ért ide, így az időjárásra nem lehetett nagy panaszom (a többiek meg, mint rutinos túrázók mindent úgy fogadtak, ahogy jött!).

Három kocsival, utaztunk (a négy Marika, Zsuzsa, Irén, Éva, Márti, Judit, Gyuri és én), s kilenc előtt már mindannyian ott gyülekeztünk a hajdani dunavecsei Petrovics mészárszék előtt, amit nemrég alakítottak ki emlékházzá. Színes és szívvel előadott történetéből megtudtuk, hogy négy éven át bérelte azt a nem könnyű természetű „jó öreg”, aki hosszasan, ám hasztalan hadakozott fia hóbortjaival, abban az időszakban leginkább a színészethez való vonzalmával. Az itt született versek nagy részének ihletője a bérbeadó leánya, Zsuzsika volt, akinek sírja még fellelhető a vecsei temetőben, ahova majd ezért máskor még ellátogatunk. Megtudtuk azt is, hogy „Vetse” neve a vetés hiábavalóságára utal, minthogy itt a gyakori árvizek és a magas talajvíz miatt a Duna szabályozása előtt csak az állattartásból lehetett megélni.
Az emlékhelyre folyamatosan jöttek a turisták (még ismerőst is véltünk köztük látni), lévén az egyik ellenőrző pontja volt egy éppen ma rendezett teljesítménytúrának.

Elhagyva a kisvárost (amely Marika tájékoztatása szerint nem is olyan rég még járási központ volt – ezt egyébként a honlapjukról sem lehet megtudni), a Duna gátján, illetve annak szélvédettebb tövében haladtunk Szalkszentmárton felé.
Az ártéri erdőszélen már kizöldült a fű, így volt mit harapnia a birkanyájnak, amelyet nyilván szintén Marika a kedvünkért szerződtetett, pulival, csacsival, számadó bojtárral mindenestől.
S a fű között számtalan tavaszi virág - hóvirágból, ibolyából, különböző csillagvirágokból és számomra ismeretlen fajokból - helyenként szőnyeget szőve borította a talajt. Milyen kedélyes lehet ez napsütésben, de most leülni közéjük, közelebbről gyönyörködni bennük nem engedett minket a hideg szél.

Szalk határát elérve a vetésben nyulakat, őzeket riasztottunk meg, s a hajdani vasúti szárnyvonal - amely egy pontonhíd által nemrég még a Dunát is átszelte - mentén sétáltunk be a nagyközségbe. A díszesen faragott üdvözlő táblánál egy busz és egy kocsi is várta a sofőröket, hogy visszajuthassunk a Vecsén hagyott autóinkhoz; mi a személykocsit választottuk, amelyet természetesen Marika rendelt nekünk! A röpke úton az itt forgatott Indul a bakterház kulisszatitkaitól a távvezetékeknél újabban használatos, az acélsodronyt kiváltó nagyszilárdságú poliamid betétekig sok mindenről szó volt (nem is figyeltem az utat, ami visszafelé okozott is egy kis fejvakarást), lévén az unokaöcs nemcsak egy büszke szalki fiú, hanem a villamosenergetikai iparág aktív alkalmazottja is.

Szalkszentmártonban nem sokan járták az utcákat, csak a hatalmas református templom lelkésze invitált minket egy templomnézésre, de mi most (utólag is elnézést kérve Tőle!) a fűtött helyiségeket, a kocsmát, és a cukrászdát részesítettük előnyben. A község központja, amelyet bejártunk, nagyon gondosan kiépített és rendben tartott, ha arra jártok, tegyetek ott egy sétát!

Az ünnepség előtt a helyi Petőfi múzeumban kaptunk ízelítőt a hagyományápolásból, amely szintén a Petrovics István által bérelt mészárszék és fogadó épületében helyezkedik el. Úgy gondolom, ezt minden gyereknek (de a felnőttnek is!) látnia kellene, s úgy hallottuk, mostanában szépen jönnek is erre.
Ez az intézmény elsősorban Marika kedves tanára, Majsai Károly töretlen akaratának és munkájának gyümölcse…, nézzétek meg, s gondoljatok bele, mit tehet egy ember, ha nem hagyja, hogy a kishitűség legyűrje!

Az ünnepség részeként Petőfi és Arany kapcsolatát elevenítette fel egyáltalán nem kisiskolás fokon, nagyon is mély érzelmi és indulati szinten a helyi iskola egykori pedagógusa, Tóth Péter Lóránt, a Versvándor és Kálló Béla szabadkai színész. Nem volt könnyed szórakozás, erősen igénybe vette a figyelmünket – a Dreher-szlogennel tudnám tömören jellemezni: annyi az élet, amennyit beletöltesz!

S míg a helyiek koszorúzni indultak, majd a polgármesteri invitálásnak megfelelően borozgatni és beszélgetni, mi Gyöngyös felé fordítottuk szekerünk rúdját. S bár nem volt könnyű a mai túra, nem a fáradtság kísért minket hazafelé - az élmények bőven adtak témát a kétórás útra.

Remélem, mások is szeretnék megmutatni szülőföldjük szépségeit nekünk, a túratársaiknak – én szívesen átadom a vezetést Nektek is!

Pusztamonostor, 2023. március 16.
Merva Laci