Élménybeszámolók - lista
Napnyugta a Rónya-kőn beszámoló
2023. január 06.
Új év, új lendület!
Napnyugta túráink eddig meglehetősen kis körben zajlottak, jó, ha tízen gyűltünk össze egy-egy alkalommal. A kis létszám bensőséges beszélgetéseket hozott, amikbe mindenki be tudott kapcsolódni. Számomra mindegyik nagy élmény volt, hiszen mindig a legjobbat hoztuk ki egymásból. Úgy érzem, elmélyültek itt a régi barátságok, s az újak kibontakozására is volt idő. Lassan megértettem Erzsikét, aki zárt körben hirdeti a túráit…
Most viszont folyamatosan jöttek a jelentkezések, az indulásnál már 35-en voltunk. Fiatalok is, sőt pár gyerek is szaladgáltak körülöttünk. Ragyogott a Nap, megfiatalodva indultunk a Rónya-kő felé.
Először a Sziklamászó helyre, a bérc tövéhez sétáltunk. Szedtem a lábam, de senki sem maradt le a kapaszkodón, leginkább magam miatt álltam meg egy-egy szusszanásra. A fiatalabbak kicsit fel is kapaszkodtak, csábította őket a sziklamászás lehetősége. Jóska megkereste a húsz évvel ezelőtti tragédiára emlékeztető táblát, majd az árkokkal sűrűn szabdalt terepen elindultunk a Kőkunyhó felé.
A Kőkunyhó egy régi kelta vár helyén áll, így a Várak a Mátrában túramozgalom is érinti. Marika már ott várt bennünket, Ő ma a Kékesről indult… A túramozgalom rövid ismertetése után a Hollókő felé vettük az irányt , s rövidesen rá is leltünk az odavezető ösvényre. A Nap már erősen festette az ég alját, de mindenki odaért, ahonnan a legjobban megfigyelhetővé vált színpompás búcsúja. Mintha esti tüntetésen lettünk volna, mindenki magasra emelte a telefonját, s megpróbáltuk ezt a tüneményt megörökíteni. A Sár-hegytől a Muzsláig húzódott a sárgából vörössé váló ragyogás, megfestve a hegyeket és az arra kószáló felhőket. Csend lett, az áhítat csendje. Izgalmunk lecsillapodott, kalandturistából bölcs szemlélővé váltunk. Csillagász Pisti a horizont szélén kirajzolódó messzi hegyeket magyarázta: a napkorongtól kicsit jobbra látjuk a Hármashatár-hegyet, mellette a János-hegyet a kilátóval, vagyis a Budai-hegység is ránk köszönt. A tavaszias időben sapka nélkül mentem így nem tudtam kalapot emelni, csak fejet hajtani az ég és a föld találkozásának pazar látványához. Valaki felsóhajtott: ilyen szépet még nem láttam!
Elindultunk, hogy a buszt biztonsággal elérjük. Előttünk a Pipis-hegy kezdte beárnyékolni a láthatárt, peremén a repülőtér épületeinek a sziluettje magasodott. Még elég világos volt, hogy ne kelljen lámpát gyújtanunk, amikor a keleti ég aljáról ránk mosolygott a Telihold. Amíg a Naptól búcsúzkodtunk, széles mosollyal felkúszott az égre, s lekísért minket a hegyről. Őt már csak az igazi fotósok tudták lefényképezni, de mindannyiunk lelkét beragyogták halovány sugarai.
A buszra várva a két Marika megkérdezte, hogyan találtam ki ezeket a szép túrákat. Ott nem tudtam rá válaszolni, de úgy gondolom, hogy aki sokszor jár az erdőbe, annak megmutatja magát a Természet igaz valójában, teljes szépségében.
Öröm volt veletek ez az este, gyertek máskor is!
Pusztamonostor, 2023. január 7.
Merva Laci