Élménybeszámolók - lista

2021. december 21.

A Kékes Turista Egyesület december 21-ére hirdette meg a „Napfelkelte túráját”. Reggel 4:45 kor volt az indulás a gyöngyösi buszmegállóból. Gondoltam nem sokan lesznek, így elmegyek, Laci ne menjen egyedül.
Nagy meglepetésemre 11-en jöttünk össze. Mikor Gyöngyössolymost elhagyta buszunk 4 hatalmas szarvas tehén ment át előttünk az úton, hiába sötét van még, mondtuk. 5:45 re értünk Mátraszentlászlóra a sípályához...

Merva Laci mint túravezető köszöntötte a túratársakat. Elindultunk a sötétben a három falu templomához, mert hivatalosan innét indult a túránk. Mint egy csoport szentjános bogár világítottak fejlámpáink a sötétben.
A templomnál senki nem csatlakozott hozzánk, így elindultunk. Ha nem ma tartottam volna a böjt napomat, bizony nekem is jólesett volna egy kis szíverősítő mint a többieknek, de most így jártam.

Szépen világított a telihold és a hó is jól vissza verte, így én nem is kapcsoltam fel a fejlámpámat. Szép sorban araszoltunk fölfelé a Piszkéstetői obszervatórium felé. Mielőtt oda értünk volna megálltunk azon a tisztáson, ahol a családi sétáknál mindig pihentünk, és a gyerekeknek meg mutattam Süsü kedvenc eledelét a vadkörtét, a vackort. Most persze nem volt, hisz a fákat hó lepte be, de a kilátás most is szép volt. Elértünk a Piszkéstetőre, itt szusszantottunk egyet, majd folytattuk utunkat Galyatető felé.

Elég sokan jártak előttünk már ezen az úton, így a hó jéggé változott és jókat csúszkáltunk az úton, bár ezt most mellőztük volna. Megérkeztünk a Galyatetői kilátóhoz. Itt igencsak hűvös szél fogadott bennünket. Az ég alja már vöröslött egy ideje.

Mivel a nap 7:20 kor kelt és még csak 7:10 volt inkább lent várakoztunk kicsit, mivel fönt még jobban tombolt az északi szél. Aztán mégiscsak elindultunk, hogy nehogy lemaradjunk arról, amiért tulajdonképpen jöttünk. Mire felkapaszkodtunk az idő is elérkezett és a vörös felhők közt lassan felsejlett a napocska körvonala. Hiába süvöltött a kemény hideg szél, azért jó ideig elgyönyörködtünk míg a napocska teljesen előbújt. Itt azért az erős szél ellenére készítettünk közös fotókat.

Lassan leoldalogtunk a lépcsőkön és elindultunk lefelé. A terv szerint a Vörösmarty turistaházig gyalogolunk, ott buszra szállunk és haza utazunk. Elégé jeges csúszós volt az út végig. A Vércverésnél már napsütésben csodálhattuk a meseszép havas tájat. Kissé szét szakadozott a társaság, az eleje nagyon begyorsított. Annak ellenére hogy, a Vörösmarty turistaház lejjebb van mint Galyatető elég sokat kellett fölfelé is kaptatnunk. Hegyről le hegyre fel.
Mire leértünk a turistaházhoz az elején jövő gyors négyes már nem volt ott. A buszra egy órát kellett volna várni, ezért úgy döntöttünk ballagunk tovább Mátraházáig. A patak fölött lévő híd megközelítése egyáltalán nem volt veszélytelen. Teljesen ki volt jegesedve az út és lejtett is rendesen, úgyhogy jó időbe tellett míg mindnyájan szerencsésen átverekedtük magunkat.

Mátraházán is várni kellett a buszra. Laciék azt mondták Õk elmennek esznek egy lángost. Én meg mivel ma böjtön vagyok és Drága Édes feleségem szerint ilyenkor kiállhatatlan vagyok. Szerintem ez nem így van, bár már Abigél is azt mondta, hogy Anyának igaza van. Így nem siettem haza és elindultam Füred felé gyalog. Láttam a lángosos be van zárva, Laciék így a megmaradt szendvicsüket gyürték be. A piros sáv eleje szinte megközelíthetetlen volt, tiszta jégpáncél volt az egész út.

Nagy nehezen azért lecsorogtam, az erdőben már elég elviselhető volt az ösvény. Bementem a Gyökeres forráshoz is. A patak mellett andalogva készítettem egy pár képet is. Lassan elértem a Máriácskát innét már pillanatok alatt Füreden voltam. Itt is várnom kellett volna a buszra így szépen haza csoszogtam gyalog.

Szép túra volt Köszönet érte!

Szőrös!