Élménybeszámolók - lista

2021. december 18.

2021 12. 18 -án került megrendezésre a Kékes Turista Egyesület Évzáró túrája. Ez a járványos mizéria alaposan szétzilálta az egyesület megszokott életét. Többnyire csak egyedül vagy kisebb csoportokban túrázgattunk.

Ezért is örültünk annyira az évzáró túra megrendezésének. A többség Gyöngyösön a Spar parkolójában gyülekezett. Jó volt találkozni a túratársakkal. Az örömre nyeltünk is egy kicsit. Az Egyesület vezetője Sárközi Illés, a mai túra vezetője köszöntötte a túrázókat és 9 órakor megadta a jelt az indulásra.(Többen akik korábban jöttek, már sürgették az indulást, de az indulási idő 9 órára volt meghirdetve.) Harminhárman vágtunk neki a Sárhegynek.
Szerencsére még tartott az éjszakai fagy, így megúsztuk a nagy sarat. Az eleje nagyon meglódult és már túl volt a kereszten és nem hallotta Laci indítványát hogy nézzünk be a méltán híres "Sárhegyi könyvtárba". A túravezető azt mondta tartsuk az eredeti útvonalat, így csak Laci és jómagam tekintettük meg a létesítményt, ami most épp zárva volt. Szaporáztuk lépteinket, így gyorsan utolértük a többieket (végül is csak egész kicsi kerülő volt).
Jó hangulatban araszoltunk fölfelé. Hála az előző napok heves szeleinek, csodálatosan szép tiszta idő volt. „Miest” kiértünk a kertek közül, meg is fordult a társaság (kicsit szusszanni ) azzal a jelszóval, hogy ezt a gyönyörű kilátást meg kell csodálni. Így is lett. Akkor már előkerültek a termoszok, ki-ki a maga kedve szerint ivott valamit. A többség a gyümölcsleveket részesítette előnyben. A napocska egyre erősödő sugarai kicsit gyorsabb menetre ösztökélte a társaságot, hogy elkerüljük az olvadás okozta sarat.
A Szerencsés Imre emlékoszlopnál megállapítottuk: rá fér egy kis renoválás, reméljük az idén sor kerül rá. Voltak akik leereszkedtek a barlanghoz. A többség azért inkább gyönyörködött a látnivalókban. Egyszer azért mégis csak elindultunk az utolsó emelkedőnek, a toronyhoz. Laci barátommal felidéztük: a „régi szép időkbe” de sokat jöttünk itt a legendás Gyaloghaza keretében. El is határoztuk, beszélünk Ferivel és egy év végi nosztalgia gyalog hazát csinálunk. Innét kényelmesen lecsorogtunk a Szent Anna kápolnához, ahol már Dénes és felesége két gyönyörű kutyussal várt minket.
Folytattuk utunkat és ereszkedtünk lefelé vidám beszélgetésekkel, talán csak a nótaszó hiányzott egy kicsit.
A Regélő Borcsárdánál már vártak azok, akik Mátrafüred felől jöttek, meg akik csak ide ide akartak jönni.
Gyorsan felkerült az asztalokra a finom pogácsa és a nosztalgia zsíros kenyér. Érkeztek az italok is, ki ki kedvére választhatott finom teát vagy remek forralt bort. Kellemesen szürcsölgettük italunkat, eszegettük kenyerünket.
Előkerült a szokásos nagy zsák is amibe mindenki belerakta kis ajándékát, amivel kedveskedik valakinek. Ment a régi szép emlékek felelevenítése, fogyott az ital, egyre jobb lett a kedv is. Megindult a teli tarisznya és mindenki húzott valami ajándékot magának. Ez ismét egy kis izgalmat hozott, ki mit is kapott. De hát mint lenni szokott egyszer minden jónak vége szakad, időnk lejárt, nem történt ez most se másként. Lassan szedelőzködtünk, kihörpintettük poharainkat és elindult ki ki hazafelé. Túránk a borházig 8,5 km és 400 m szint emelkedés volt. Akik Gyöngyösig gyalogoltak azok 11.5 km tettek a lábacskájukba.

Szép túra volt köszönet érte!

Szőrös

Szollár Ferenc képei