2018. december 08.
Az idén úgy alakult, a sok ünnep ledolgozása miatt nem maradt elég szombatunk a külön Mikulás és évzáró túrákra. Ez is nagy megrázkódtatást okozott nekem, mivel még a nyáron megbeszéltem az ezredes elvtárssal, hogy időben hívom, hogy mikor főzzék a forralt bort számunkra. A másik nagy szívfájdalmam, hogy pont 8-ára esett a szakszervezetek tüntetése is. Melyik ujjamat harapjam? Szívem szerint tüntetni mentem volna, de a Kékes Turista Egyesületet sem hagyhattam cserben.
Reggel arra ébredtem, mi ez a dörömbölés? Rájöttem: zuhog az eső! Éreztem ez erős lemorzsolódást jelent a tüntetőknél és a túrázóknál is egyaránt. Elkészítettem reggelimet, csörög a telefon. Évi: nálunk ónos eső esik nem tudunk menni! Kicsit lehangolt a dolog, annál is inkább, mert Marika már előzőleg jelezte, hogy nem jöhet. Azért szedelődzködtem. Megint csörög ez a ...telefon. Hol vagy már, félórája itt vagyok? Gyere gyorsan a Kulacsba! Ez természetesen Sanyi volt. Mentem, ahogy tudtam. A templomnál jártam, mikor szíven ütött valami. A 2005-ös ágyas barack ott maradt az asztalon. (Direkt nem tettem a táskámba, hogy ilyen esőben bajos elővenni a zsákból majd a zsebembe teszem, ott kéznél van.)
Teljes kiidegelt állapotban érkeztem a buszmegbe. Szerencsére az eső nem mindenkit riasztott el. Szép számmal jöttünk össze. A buszból kitekintve néha olyan volt, mint mikor repülőn utazunk és alattunk a felhők. A völgybe megtelepedett a köd, de mi már fölötte voltunk. Sajnos mire fölértünk, a köd is ott volt már. Galyatetőn, miután mindenki felszerelte magát lábszárvédőkkel, esőköpenyekkel, nekiindultunk. Pinci Gyuri köszöntötte a túrázókat, ismertette az útvonalat.
Ahogy meneteltünk a ködben, egész picike hófoltok jelezték, hogy itt már az előző napokban havazott. (Múlt hétvégén mi is szép havas tájon túráztunk.) Sajnos az eső ezt teljesen elmosta. Tamás bácsi mondja: Te, Pisti nem jött. Ez engem is meglepett. Szentlászlóra érve örömmel láttuk meg Pistit és Enikőt. Kiderült, hpgy Õk már reggel feljöttek és majd Enikő felújított házába egy forralt borra várnak minket.
Egyből jobbkedvűen haladtunk tovább. A három falu templománál Tamással csináltunk egy-két képet. Mire Imrére értünk, kitisztult az idő is. A számunkra készült bableves sajnos tönkrement. Így Á és B változat állt elő. Aki enni akart lent egy étkezdében ehetett. A többiek mentek az eredeti helyszínre. A C variáns meg Enikőhöz. Jómagam az evőkhöz csatlakoztam. Nagyon finom volt a Tátra tea és utána a Palóc bableves juhtúrós sztrapacskával.
Kaja beflamózva, vágtatás a többiek után. Jaj, Enikőhöz meg nem mentem. Bakancs vissza, kabát föl, száguldás Enikőhöz. A többiek már pont el. Azért megcsodáltam a pompás kis házat. A forralt bor is remek volt. Gyerünk a többiekhez. A szokásos ajándékozás.(Mindenki hoz valami ajándékot, zsákba be, és mindenki húz belőle.)
Sütik, teák, forralt borok, beszélgetés. Sajnos minden jónak egyszer vége. Jön a busz, irány haza! Remek nap volt, sajnálhatja, aki lemaradt.
Szőrös
Vörös Tamás fotói
Szollár Ferenc fotói