Élménybeszámolók - lista

2017. szeptember 09.

A Kékes Turista Egyesület szeptember 9-ére hirdette meg a túráját. A múlt szombati Nyárbúcsúztató túrán nagyon kevesen vettünk részt, de mások se jöttek akkor az egyébként túlzsúfolt buszon. Vasárnap a Csonka László emléktúrán is csak lézengtünk páran. Tegnap Karcsi bácsi túrája már jelezte, hogy ma sokan leszünk.
Még messze volt a indulás ideje és már láttam harcolni kell a buszra való felférésért. Szerencsére mindenkinek sikerült a zsúfoltság ellenére felpréselni magát a buszra. Galyatető után viszont szinte csak mi maradtunk. Mikor Bőgős-rétnél leszálltunk, szinte csak a sofőr maradt a járaton. Márti a másik túravezető átengedte Pista bácsinak a túrázók köszöntését és az útvonalterv ismertetését. Mátraszentimréig ugyanazon a tanösvényen mentünk be a faluba, mint egy héttel korábban.
A faluban enyhe sokk ért, mikor a Bagolyirtás felől jövők közölték, hogy a „könyvtár „ csak 11-kor nyit. Elkeseredésünkbe már a boltba akartunk Tátra teát venni, de akkora volt a sor, hogy nem várhattunk. Szerencsére kiderült, hogy csúnyán átvertek, mert a „könyvtár” reggel óta várja az olvasnivágyó közönséget. (Ha nem siettünk volna vissza, megyek, és jól eltángálom a rémhírterjesztőket.) Gyorsan egy Tátra teát kértem a „Soproni hírekhez”. Mikor mindenki elintézte folyóügyeit, megkávézott és elolvasta a „lapokat” indultunk tovább.
Bagolyirtáson csak átsuhantunk (semmi különös látnivaló nem volt, egyszerű üdülőtelep), Kaszab-réten azért mindig meg kell állni, megcsodálni a festői tájat. (Szerintem Mária ha nem velünk van, neki is állt volna valami szépet festeni.) Kicsit tovább menve sikerült tisztázni amit mi „Bugyi Karcsi” házának hittünk, az odébb van, itt a TSZ ház található.
Nem mindenki jött fel a Világosvárra, vagy a hangyák, vagy az emelkedő, esetleg a tudat, hogy a magas fáktól már semmit se lehet látni. A Kisdombi erdészház is látott már szebb napokat.
Tóthegyes mindig jókora erőpróba bárki számára. Felfelé a tüdő és a szív, ami megfogja az embert.
Itt nagyobb pihenőt tartottunk. (Szükség is volt rá.) Lefelé a térd, ami megfogja az embert. Szerencsére nem is nagyon porzott és sáros se volt igazán. Ennek ellenére jó időbe telt, míg mindenkinek sikerült baj nélkül lelavírozni.
Innét már csak az erdő, a sík, az út jöttek. Mikor elértem a Vakond KFT kőbányájához (jobbról) balról meg látni lehetett a Solymosi kőbányát, mindkettő jókora darabot hasított ki a hegyből. Gyöngyöstarjánba beérve szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a régi söröző már rég nem az. Elhaladtam volt kollégánk Vaddisznó vendégháza mellett, ami szintén zárva volt. A falu közepén se működik már a kocsma. A fagyizó még nem nyitott ki. Szerencsére a hátsó „könyvtár” üzemelt a törzsközönség ott olvasgatott. Magam is kértem egy „Soproni lapot”.
Mire szép kényelmesen elolvasgattam, kinyitott a fagyizó és megérkeztek első túratársaim. Fagyiztak, kávéztak, volt, aki olvasott is, mire mindenki befutott, a busz is megérkezett. Szép túra volt köszönet érte!

Szőrös


Szőrös fotói