Élménybeszámolók - lista

2017. augusztus 26.

Marika már az elmúlt évben felvetette a Siroki kirándulás ötletét, de akkor Saci javaslatát részesítettük előnyben. (Szenzációs volt a Szalajkaházi túra.) Az idén viszont jókor ráhangolódtunk a Siroki helyszínre. Sacival elmentünk, bejártuk a helyszínt, felmértük a lehetőségeket, megkonzultáltuk Marikával és még többekkel, mindenki jónak találta.

Egy korábbi túrán Andi jelezte, hogy Õ szívesen eljönne megismerkedni a Napsugárral. Egy hölgy is felhívott Pestről, érdeklődött. Sajnos Sirokba elég körülményes Pestről eljutni, meg vissza, így ők ma mégsem jöttek. (Szerintem olyan élményből maradtak ki, ami talán soha többé nem adatik meg nekik.) Abigél, Gabi, Marika, Saci és jómagam (a „törzskísérők”) vártuk a Siroki vár parkolójában a Napsugarasakat. Csörgött a telefon, Lajos szólt, hogy „itt vagyunk a parkolóban”. Hol? – kérdeztem – Mert mi is itt vagyunk – mondtam.

Kiderült, hogy a buszuk vezetője nem vállalta a feljövetelt, mert ő már megjárta egyszer. Mikor Sacival bejártuk a terepet, számítottunk rá, hogy a parkolóból majd nem mindenki tud feljönni. (Többek kötött ezért is jöttünk a autóval.) De az álmunkban se jutott eszünkbe, hogy ide nem jön fel a busz, mert mikor ott voltunk is 3 nagy busz állt a számukra kialakított parkolóban. Mit volt mit tenni lementem és megkerestem hol is vannak. Jó lent voltak a faluban. Próbáltam győzködni a sofőrt, hogy fel lehet jönni, de nem jött!

A négy legnehezebben mozgóval elindultam fölfelé. Mondtam, hogy aki tud, induljon el gyalog, majd mikor őket felvittem, visszajövök azokért, akik nem tudnak feljönni. Nem lett volna értelme kirakni őket abba a parkolóba, ahol a kísérők várakoztak. Szóltam a kísérőknek induljanak meg gyalog én felviszem ezeket a várhoz. Nem valami rózsás felautózni a várhoz. Felértem, kiszálltak és indultam is vissza. A kísérők már kaptattak velem szembe fölfelé.

Alaposan meglepődtem lefelé menet, hogy a Napsugarasok milyen jó tempóba jönnek felfelé. Mire a második csoportot és a csomagokat is felszállítottam, már majdnem teljesen felértek a gyalogosok is. (Ez azért kemény teljesítmény volt (nem hittem volna). Mikor a vége is felért és kipihegte magát, a vállalkozó kedvűekkel megmásztuk a vár külső.falánál lévő lánc mellett a várfalat a régi „barlang bejáratokig”, majd bementünk a várba. A várba nagyon korrektek voltak a fogyatékosok + 1 kísérő ingyen mehetett be. Több csoportban tekintettük meg a várat, hogy ne okozzunk tumultust. Ismét megcsodálhattuk az akaraterő diadalát. Nem sokan gondolták, hogy Judit a járókerettel végig küzdi magát a lépcsősorokon, és a barlangokban. A többiek nem kevesebb elszántsággal tekintették meg a nehezen megközelíthető látványosságokat. Jócskán elidőztünk, a várban senki nem akart kihagyni egyetlen látnivalót sem.

Mire kiértünk a várból mindenki alaposan megéhezett. A vár tövében lévő hűvös helyeken megebédeltünk. Később körbejártuk kívülről is a várat. Lementünk a vár alatt lévő nagy parkba. A „keménymaggal” elindultunk az Apáca- és a Barát-sziklákhoz. Ekkor már nagyon erősen tűzött a nap. Volt egy hely, ahol semmi árnyék, semmi fű nem volt, szabályosan égetett a szikla.
Meglepően gyorsan küzdötték le ezt az akadályt. Dorina olyan erőben volt, hogy még lefutott és vissza is, kemény kislány! Visszaérve a többiekhez közösen lementünk és a Kékes Turista Egyesület megvendégelte őket egy fagyival. (Megérdemelték e kemény küzdelem után.)

Mivel idővel még jól álltunk megbeszéltük, hogy hazafelé megállunk Verpelét előtt és megnézzük a méltán híres vulkánkúpot. Itt már nagyon meleg volt, ennek ellenére a többség feljött körüljárni. Nagyon érdekes és szép ez a természeti képződmény. Mire a tűző napon végigmásztuk a rengeteg lépcsőt, jól elfáradtunk. Lajos azt mondta, ez nehezebb volt, mint az egész nap. Utunk végéhez érvén kölcsönösen megajándékoztuk egymást. Mi a kitűzőkkel és a Saci által készített levonókkal. Õk a saját készítésű szőnyegekkel és szitakötőkkel. Megint a meghatottság könnyeivel a szemünkben búcsúztunk egymástól, remélvén hogy jövőre ismét együtt túrázunk!

Szőrös

Fényképek