Élménybeszámolók - lista

2016. november 19.

A Kékes Turista Egyesület november 19-ére hirdette meg túráját a Csörgő-patak völgyébe. A 8:30-as busszal mentünk fel Mátraszentimrére, amin szerencsére most nem voltak annyian, mint két hete, így még Laciéknak is jutott hely, akik Füreden szálltak fel. Ilike ijesztgetett bennünket, hogy tegnapelőtt tiszta jég volt Imrén az út, alig tudott haladni. Már mikor elindultunk megjelentek a napocska első sugarai. Később láttuk, hogy már semmi sincs az előző napok havából. Imrén csatlakoztak hozzánk az autóval érkezettek. Míg felcsatoltuk a lábszárvédőinket, addig Illés, a túravezető köszöntötte a túra résztvevőit. Ismertette a falu történetét röviden és a mai útvonalat.

A helyi ivóban ittunk kávét, meg ki mit és folyóügyeket intéztünk. Szép napos időben indultunk, a fák levelei sajnos már mind a lábunk alatt hevertek. (Két hete még ragyogó színekben pompáztak a fákon.) Ennek ellenére mégis szép volt az erdő. Jókedvűen hagytuk el a Rodhadt-bércet. Jó iramba mendegéltünk, hamarosan Hutahelyhez értünk. Itt néhány fotó erejéig megálltunk. Falatoztunk is egy kicsit majd haladtunk tovább.

Megérkezvén a Csörgő-patak völgyébe elkezdődött a patakon való átkelések sorozata. (Most nem számoltam, de valamelyik évben 14-szer keltünk át.) A Csörgő-szurdok most is lenyűgöző volt. Van egy kedvenc része, ahol egy fa benyúlik a szurdok fölé a bátrabbak most is kimásztak rá egy fénykép és a látvány kedvéért.

A Fiúsom következett, majd ismét a patak völgyébe gyalogoltunk még el nem értünk Fallóskútra. Most nem sokat időztünk itt. Áthaladtunk Szentkútra (nem a Mátraverebélyire, Magyarországon legalább egy tucat Szentkutat tartanak nyilván.) Tamás bácsi sokat fotózott útközben így eléggé lemaradt. Csatlakoztam hozzá ketten kissé leszakadva követtük a többieket. Két kedves pesti hölgy beinvitált bennünket egy kis itókára, visszakiabáltam Lacit, hogy viszonozni tudjuk kedvességüket. Győr-hegy volt a következő, ahová mentünk.

Bagolyirtásra érvén Tamás mondta elmegy lefotóz egy házat. Vele tartottam, kissé bosszantott bennünket a kerítés, amit az erdő és az út közé építettek valamikor (az nem tudtuk megfejteni.) Alaposan lemaradva a többiektől értünk vissza Szentimrére. Tamás mondta, hogy ő nem jön most fel Galyára, az ivóba, megvárja a buszt. Az ivóba senki nem tért be a mieink közül. Hívtam őket telefonon, de nem volt térerőm. Gyors iramban elindultam Galya felé. A szembejövőket kérdeztem, hogy találkoztak-e egy nagyobb csoporttal? Mondták, hogy ők már messze járnak. Futásnak eredtem, térerő továbbra sem volt. Készítettem egypár gyors fotót a tanösvény tábláiról. Bőgős- úgy éreztem nem fogom utolérni a többieket, meg a buszról is lemaradok. Leintettem egy autót, bár nem nagyon bíztam benne, hogy megáll.

Szerencsémre mégis megállt kicsit távolabb. Pont Galyára mentek és elvittek. Egy arrahaladó hölgytől meg kérdeztem mikor indul busz Gyöngyösre. Tíz perc múlva, ő is oda igyekszik. Ekkor megcsörrent a telefonom. Laci volt. Hol járok, mert ők a buszon ülnek épp elhagyták Lászlót. Itt vagyok Galyán feleltem. A buszon kiderült nem indultak el gyalog Galyára mert csak a későbbi buszt érték volna el így Imrén maradtak csak egyből a buszmegállóba mentek ezért nem találtam őket. Szép túra volt, köszönet érte!

Szőrös

Vörös Tamás fotói