Élménybeszámolók - lista

2015. szeptember 05.

Viadukton át Nagykovácsiba

Attila túrái mindig lenyűgöznek. Évek óta mindig részt veszek rajtuk,nem hagyhattam ki most sem! Az az alapos előkészítés, amit csinál! Az ember elolvassa a túrakiírását és szinte el se kell jönnie, már akkor mindent tud.
Reggel esőre ébredtem, na, végre egy esős túra - mondtam a feleségemnek, aki le akart beszélni, de hiszen nem vagyunk mi cukorból… (Az eső meg kell a mákra /a vadkender is szereti/…) Összekaptam cókmókom, esőkabát, felindulás a buszhoz. Örömmel tapasztaltam, hogy a többieket sem ijesztette el az eső. Pesten felvettük Attilát, majd irány Biatorbágy (SPAR parkoló). Két körforgalom után megálltunk és lekecmeregtünk a buszról.(Még ennyi púpos ember együtt - mondtam mikor végignéztem magunkon (esőkabátok alatt a hátizsákok)…
A völgyhídnál (viadukt) elidőztünk egy darabig, magunkba lejátszottuk Matuska Szilveszter akcióját. Elfigyeltük egy darabig a cölöpverőgép (aki a támfal megerősítést végezte) hajmeresztő tevékenységét, amint átemelte az úton közlekedő autók (nem szívesen autóztam volna itt) és a munkások fölött a támfalelemet. Végül mégis megindultunk lefelé a hosszú lépcsősoron.
A Füzes-patak mellett haladtunk egy darabig majd a vasútállomás alatt keltünk át az úton. A Szent Antal-kápolnát elhagyva találtunk egy nyitva lévő vendéglőt, ahol meg lehetett inni egy kávét, kapucsínót, esetleg sört, aki akart. A Kődombnál utolértük a többieket és elindultunk a zöld háromszögön a Kálvária-hegy felé. Mire a Gyöngyvirágoshoz értünk, elállt az eső is. Lassan lekerültek az esőköpönyegek, ami alatt azért jól megizzadtunk. A mézes völgynél ugyan kint voltak a táblák: „Vigyázat Méhek”, szerencsénkre a rovarok nem nagyon röpködtek a párás időben. A Pátyi úton haladva nagyon szép és jól nevelt kutyusokat láttunk. Hideg-völgyön (Erzsébet-puszta) áthaladva már ki-kibújt a napocska is. Telki útnál járva már többen reklamálták mikor eszünk már .(Annak idején Kínába Mao Ce-tung beszélt: „Nagy léptekkel haladunk a kommunizmus felé” valaki a tömegből beszólt: „Mao, éhezünk, nincs kenyerünk!”. „Kuss, menetközben nem zabálunk!”) Erzsébet-pusztán az Erzsébet büfében épp vadpörkölttel készültek el, amikor odaértünk. Nagyon finom volt. Lehetett kávézni, sörözni. Voltak, akik azért amit hoztak azt fogyasztották el (ha nem fogy el legközelebb nem kapnak).A jó kis ebéd és pihenő után nekivágtunk a Nagy-Kopasznak. Míg felértünk a Csergezán-kilátóhoz (a pihenő háznál megtudtuk, hogy Csergezán egy festő volt. Több vadászati könyv illusztrációja is fűződik nevéhez.) rengeteg Galagonya és Som bokor szegélyezte utunkat. Szerencsére már mindkettőből lehetett jóízűen csemegézni, így nem merített ki minket a jó kis emelkedő. Megmásztuk a kilátót. Itt is adódott alkalom pihenésképen falatozni. Megindultunk lefelé a Cseresznyés-erdőig, kitartottak a somok és galagonyák. Homok-hegy alja után áttértünk a zöld sávra, utunk hátralévő részén végig ezt követtük. Kereszt-mező, Nagykovácsi Ófaluba szemet gyönyörködtető házacskák közt haladtunk Nagykovácsi buszfordulóig. Remek cukrászdát találtunk finom fagyival és remek süteményekkel. Megkerestem a buszunkat, mikor láttam, hogy van még idő, betértem a helyi borozóba ahol a tulaj finom zsíros kenyérrel várta a vendégeket (annak idején Gyöngyösön a nagy Bachusba volt ilyen inyencség.) Épp visszaértem a többiekhez, mikor Attila szokásához híven mindenkinek egy oklevéllel köszönte meg a túrát. Remek nap volt! Köszönet érte!
Szőrös