Élménybeszámolók - lista

2024. április 04.

Idén 2024.03.30-ára esett Húsvét szombatja, amikor is hagyományosan megrendezésre került a Tojáskereső túra.

Csak reménykedtünk, hogy jó idő lesz, hiszen az előző évekre visszatekintve volt itt minden. Eső, hó, szél… És hátha idén jól imádkoztunk! De ne is szaladjunk előre ennyire a történetben.
A szervezés igazából már előző év végén megkezdődött, leginkább az útvonal engedélyeztetéssel kapcsolatban, amit az egyesület intézett. Ez volt a legfontosabb, és a legtovább tartó procedúra. A többi szinte már jött magától. Vagy mégsem?

Ebben az évben talán február tájékán kezdtünk el komolyan foglalkozni a túrával. Bejártuk párszor, és nekem valahogy nem sikerült az útvonalat elsajátítanom. Nem maradt meg az eleje, hogy merre is kell menni, hogy is lesz ez most. Illetve, hogy az ajándékok és a csokik hogyan is jönnek majd egymás után. Nekem fontos ezt a lelki szemeim előtt látni. És akkor tudom, hogy rendben lesz minden. Na, ez most nem volt meg. Aztán Eszter már sürgetett a plakát miatt, hogy hát igen, kellene már hirdetni. Jogos volt, és el is készült. Majd március elején, a Mátrahegy bejárása után (emlékszem annyira rossz idő volt, hogy brutálba eláztunk), még a Tojáskereső útvonalának az elejére átmentem, hogy egyedül végigjárom. A felhők bekúsztak a fák közé, és egy ködös hangulatú zord arcát mutatta a táj. Elindultam. Esett. Hát, igen, ki az az őrült, aki ilyenkor túrázik… Hát, na! Senkivel nem találkoztam, és ez volt talán a legsejtelmesebb az egészben. Hagytam magam sodródni az erdővel, a madarak hangjaival, a fák suhogásával.

És így meg is érkezett a kerettörténtet, amit alább olvashattok:
Húsvét alkalmával Vidám Lelkületű Nyuszika elindult hímes tojásokat keresni az erdőbe. Annyira jól érezte magát a jó időben és a barátai társaságában, hogy észre sem vették, de veszélyes utakra tévedve elrabolta őket a Sárkány. Feladatod: megtalálni Nyuszikát és a barátait, hogy segíts nekik még több húsvéti tojást gyűjteni.
De vigyázz!!!! Utadat különböző furfangok nehezítik! Már rögtön egy játékkal állítanak meg, hogy időt nyerjen Nyuszika fogvatartója. Majd meg kell találnod a fénykardot, amit, ha aktiválsz, fényesen világít, és rajzolhatod vele a jelet. Tovább haladva elérsz egy kilátóponthoz, ahol meglesheted a Fogvatartó pontos bázisát, ahová elérve megküzdhetsz a Sárkánnyal, és kiszabadíthatod Nyuszikát. Utad során találkozhatsz gyanútlannak tűnő Turistákkal, akik olykor-olykor fontos információval szolgálhatnak az útiránnyal kapcsolatban. Ha jól kérdezel tőlük, még adhatnak is valamit, amit ha összegyűjtesz, lehetőséged lesz Nyuszika barátainak a kiváltására.
Mindezt a Sűrű Sötét Rengetegben, ahol le kell ereszkedned a végtelennek tűnő Lejtőn, át kell haladnod az Óriások által felszántott úton, fel kell kapaszkodnod a Hegy tetejére, és végül egy Hullámvasúton keresztül gyalogolhatsz a cél felé.

Hát, valahogy így indult. A bokáig sárban tapicskoló Katival, akit megszállt az Erdő szelleme, és ezt a sztorit adta neki. Nem változtattam rajta, mindenkinek tetszett, akinek vázoltam, így ez maradt, ezt osztogattuk meg az egyéb helyeken. Majd elkezdődött a célbadobó sárgarépák gyártása. Anyu egy kicsit csodálkozott, hogy hogyan is valósulnak majd meg, de a végére belejött, és egészen stabilra sikerült neki összevarrni. Amit ezúton is köszönök. Dóri nyitott szemmel közlekedett, bármerre járt, küldte a fotókat a húsvéti ajándéklehetőségekről, amit szintén köszönök.

Aztán elkezdtek jelentkezni, szép lassan. Valószínű az előző évek tapasztalatából kiindulva, mindenki kivárt, hogy milyen idő is lesz azon a szombaton. Mert még a túra előtt 2 héttel kb. 40 fő volt beregisztrálva. Az utolsó héten és onnantól az utolsó napokig jelentkeztek még vagy 100-an. Nos, amikor lezártuk a nevezést 146 regisztrált tojáskeresőnk volt. A végére kicsit gyöngyöződött a homlokunk, hogyan is fogjuk ezt kezelni, de megoldottuk.

Péntek délután még elmentünk szalagozni, útvonalat átnézni. Szilviék és Marika is velünk tartottak. Majd hazaérve elkezdtük az autókat megtömködni a sok cuccal. Aludni persze én nem nagyon tudtam, mert már ideges voltam. Még mindig jelentkeztek a túrára, de sajnos őket már nem tudtuk fogadni, hiszen bőven a nevezési határidőn túl voltak. Szombaton hajnalba ébredés, majd kávé után indulás Mátraháza büfésor mögötti kis részre, ahová megérkeztek Sanyiék is. Az idő remeknek bizonyult, kivételesen bejött az időjósok előrejelzése. Gyors indító-érkező sátorállítás, mert ahhoz bizony 6 személy kellett. Szilvi birtokba vette a dizájn részt, a család többi tagja pontőr volt. 8 előtt megérkeztek a többiek is, Marika, Gabika, Gyuriék, Rékáék, Magyari Marika, Irénke, Zsuzsi, Kis Pista. Egy kisebb káosz kezdett kialakulni, ahogy ilyenkor lenni szokott kapkodásokkal megfűszerezve. Nagy erővel magyaráztam, hogy ki mit visz magával, pecsét legyen mindenkinél, de induljanak, mert az idő halad. És hát fél 9 után már megjelentek az első versenyzők, de szigorúak voltunk. Megvárattuk velük a 9 órát. Aztán pedig folyamatosan jöttek. Jöttek. És jöttek. Az előnevezési papíron pedig alakultak a pipák és a gyerekek számai. Mindenki kivárta a sorát, nem volt torlódás. Szilvi mesélte a mesét a gyerekeknek, akik persze hogy vállalták a küldetést a Nyuszika kiszabadításával kapcsolatban. Én pedig a felnőtteknek mutogattam az útvonalat a gyerek térképen. A pontőrök bejelentkeztek, küldték a fényképeket, úgy tűnt minden flottul megy. ¾ 11 felé pedig beérkezett az első csapat, nagy meglepetésünkre. Igaz, ők egy kicsit már idősebbek voltak, de itt voltak. A rajt 11-ig volt nyitva, úgyhogy az asztal egyik végéből áthurcolkodtunk a másik végére, ahol a befutó ajándékokat osztottuk. És ezután szép lassan érkeztek vissza a résztvevők, majd a fotóhelyen egy családi fotóval zárult a túra. A dizájn miatt Szilvié az elismerés. A pontőrök is visszaértek a pontjaikról. Meghallgattuk a sztorikat, némelyiken jót mosolyogtunk, mert annyira aranyos volt. Ezúton is köszönöm nekik a segítséget.

Hogy hányan jöttek el a túrára? 128 fő volt, aki tojást keresett. Nagyon sokan jelezték, hogy már sokadik éve járnak erre a túrára, de még mindig tetszik nekik. Viszont legyünk kedvesek jövőre is megszervezni, mert a húsvét nem múlhat el enélkül. Ahogy beszélgettünk a beérkezőkkel mesélték, hogy egy családban pl. 7 éves korában volt először ezen a túrán a kislány. Most 15 éves nagylány. A családokon belül generációk sétálták végig az útvonalat, ami miatt Petinek (szerk. Járvás Petinek) jár a köszönet.

Sokat filozofálhatnánk azon, vajon miért járnak ilyen szívesen erre a túrára a családok. Maradjunk annyiban, hogy az én olvasatomban ez a túra összehozza a családokat akár csak egy séta erejéig. Nagymamától kezdve a pici gyerkőcig mindenki ott téblábol az erdőben, és mosollyal az arcukon jönnek vissza, és persze, természetes a családi fotó, amit remélem sokan eltesznek emlékbe, és ha azok a gyerekek felnőnek, talán szívesen mutatják majd a saját gyerekeiknek, hogy itt is jártunk, és volt egy ilyen hely, ahol még a Sárkánnyal is megküzdöttünk, és beváltottuk a kavicsokat a Nyuszika barátaira, és sikerült találni sok tojást az erdőben. Egy nem megszokott helyen. Hanem a Mátrában, ami itt van nekünk. Szóval számomra ennek a túrának egy nagyon különleges eszmei értéke van, ami talán pénzben megfizethetetlen.

Gedei Katalin
Bakki Lóri fotói