Élménybeszámolók - lista

2013. augusztus 25.

Minden évben egy biztos pont van a túráim között a Napsugár túra. Egy gond van vele: az időpontja nem tudható előre. Az idén kicsit többször változtak a dolgok, de végül 25.-én megjöttek a Napsugarasok.
Sajnos többen nem tudtak eljönni (részben a változások miatt), szerencsére azért voltunk elegen segítők. Reggel a kisvonatnál várakozva többen azt hitték, mi vezetjük a picurka túrát. Mikor Marika megérkezett, mindketten sajnáltuk, hogy nem tudunk a másik túráján részt venni, sajnos egyszerre két helyen túrázni nem lehet.
Befutott a busz a Napsugarasokkal, mindjárt egy kis malőr adódott. A kisvasút pénztáránál senkit nem találtunk, aki WC kulcsot tudott volna adni. Bementünk a telephelyre, de addigra előkerült a pénztáros. Futva jött, nem lehet a telephelyre bemenni, be van kamerázva. Végül azért csak megoldottuk a dolgot. Saját készítésű ajándékkal kedveskedtek nekünk (megható ez e szeretet). Eredetileg úgy terveztem kisvonattal megyünk Füredre, és onnét lesznek programok. A vonatra viszont majdnem 1 órát kellett volna várni . Felszálltunk a buszra és irány Sástó. Mivel most csatlakozott egy bentlakásos intézet is a Napsugárhoz voltak, akiket nem ismertem. Bemutatkoztam és bemutattam túratársaimat (Marika, Sándor, László, Józsi bácsi, Zoltán és két fia, Abigél, Saci). Ismertettem a tervezett programot.
Nem mindenki van jó erőnlétbe, azt terveztük kétfelé válik a társaság. Egyik marad Sástónál, a másik legyalogol Füredre és 1 óra múlva a többiek busszal jönnek utánunk. Bementem a kemping recepciójába, bízva abban, hogy Zsolti barátom lesz szolgálatban, és akik maradnak fent megtekinthetik az újjáépített létesítményt. Nem Zsolti volt de, a két aranyos hölgy azt mondta jöjjenek bátran. Elsétáltunk a kilátóig (itt 50 százalékos kedvezményt sikerült elérnünk), egy páran megmászták a kilátót a többiek szurkoltak nekik. (a kerekes székkel nem kíséreltük meg az akciót). Mire a szétválásra került a sor, kiderült: mindenki gyalogolni akar. (Kicsit módosítottunk az útvonalon nem a sárgán jöttünk.) Akkor irány Füred a Rákóczi-forrás felé. (Kissé aggódtam, mert a média tele volt azzal, hogy a turistaúton lódarazsak támadták meg a turistákat.)
Nekiindultunk az útnak, még a büfében ki-ki igénye szerint fogyasztott valamit és máris megkezdtük az ereszkedést. Saci a „gyorslábúakkal” felszaladt az Adrenalin Parkhoz, mi meg csordogáltunk lefelé, néha bele kellett kapaszkodni a kerekes székbe, de Bogi szenzációsan jól jött. A forrásnál valóban megjelentek a lódarazsak szerencsére ők is megérezték, hogy ez egy más csapat és békén hagytak bennünket. Egy kicsit időztünk a hűsítő forrásnál azután megindultunk a Máriácska felé.
Bogi itt is nagyon jól bírta és különösebb baj nélkül jutottunk a Máriácskához. A lódarazsak itt is döngicséltek, de a fentiekhez hasonlóan ők se molesztáltak bennünket.
Kis pihenő, evés-ivás után haladtunk tovább. Füredre érve a társaság nagy része a bazársort támadta meg. A „gyorslábúakkal” addig mi elindultunk „meghódítani” a Benevárat. jól kifutottuk magunkat a melegben, ezért kicsit időztünk a romoknál, majd leszáguldottunk a patakhoz. Szerencsére még senki nem tette tönkre a kallómalom maketett (nem tudom ki csinálta, de nagyon ötletes és egyszerű) ez nagyon népszerű lett. Időközben leértek a többiek is (mi azt hittük már itt lesznek). Õk is elnézelődtek egy kicsit, azután irány a kisvonat. Laci már előbb elköszönt, mert ment Pestre, most Marika és Sándor is megvált tőlünk. Saci közben kiosztotta az általa készített ajándékokat (ez már hagyomány Nála). A vonat is elindult és lezötyögtünk Gyöngyösre. Józsi bácsi és Zoltánék is elköszöntek. Abigél, Saci és jómagam elkísértük a csapatot a múzeumba.
A múzeum nagy élmény volt mindenki számára jól el is szaladt az idő. Minden jónak egyszer vége szakad, nem lehetett másként most sem. „Jövőre ismét veletek” jelszóval váltunk el egymástól.

Szőrös