Élménybeszámolók - lista

2012. december 29.

Még sosem sikerült részt vennem az évzáró túrán, valahogy mindig dolgoznom kellett. Most sikerült megmentenem egy szabit és megteremtődött a lehetősége a túrán való részvételemnek. Elküldtem egy csomó emilt kérdéssel, hogy kik lesznek ott (valószínűleg ez hiba volt, már vagy kétszer megfigyeltem mikor ilyen emilt küldök, azok, akik máskor mindig ott vannak a túrán, most nem jönnek /lehet, hogy pont ezért?/) Kicsit lehangolt a sok negatív válasz. Mindegy, a szabi kiíratva, megyek. Előző két napban elég ködös, ronda lucskos idő volt. Ez se szegte kedvemet! Szombat reggel elmentem reggelit venni a családnak; örömmel állapítottam meg: gyönyörű az idő. Mivel ez egy körtúra a kiírás szerint, adódott a lehetőség viszem magammal Ördögöt is.

Abigél felvitt bennünket Füredre, örömmel láttam meg egy kisebb hölgytársaságot a büfésoron. Ezek csak a mieink lehetnek – gondoltam, és egyenesen hozzájuk indultam. A lányok meghívtak egy forralt borra, ezt nem utasíthattam vissza. Még borunkat kortyolgattuk, egyre többen lettünk. Jött Lévai, Verebélyi, Erika meg a többiek. Egyszer csak feltűnt Sanyi barátom, ez egyből jobb kedvre derített: ez a túra már biztos jó lesz! Mire a busz Gyöngyösről felért, már annyian voltunk nem is fértünk a placcon. Megjött Márti, a túravezető és útnak indította a kis sereget(több mint ötvenen voltunk.) Mátraháza felé kapaszkodtunk, és örültünk a verőfényes napsütésnek meg egymásnak. A talaj meg volt fagyva, a jeges helyeken jókat csúszkáltunk, de ennek mégis jobban örültünk, mint az előző napok lucskos sarainak. Olyan hosszan kígyózott sorunk, hogy Ördögöt nem láttam sehol. Elvágtattam az eleje felé szegénykém ott nyöszörgött, mert megijedt, hogy eltűntem. Ezután már nem tágított mellőlem az egész túra alatt. Egyszer csak nagyon lelassult az eleje, és torlódás alakult ki. Mi történt? - kérdezgették a hátrébb jövők? Kiderült egy csomó fát az erdészet az útra döntött, és ezeken kellett átverekedni magunkat. /Ez a ravasz Simon Peti biztos így akarta észre vetetni velünk, hogy az erdészetnél dolgozik – gondoltam magamban./ Ez a megtorpanás alkalmat adott a különböző hozott anyagok megízlelésére, jómagam egy kis otellóból készült forralt borral tudtam hozzá járulni a hideg elleni küzdelemhez. Sikeresen leküzdöttük a Házáig tartó emelkedőt. Házán egy kis pihenőt tartottunk, sajnos Zsolti barátomék csak 11h-kor nyitják ki a Tölgyet, így kénytelen voltan a Csülökben enni egy kis kolbászt. A parkolóban össze futottam Csupi barátommal, aki úgy tervezte lesétál Füredre. Ferivel meg Lacival sikerült rábeszélni, inkább jöjjön velünk. Mikor a lángossütő elől elfogyott a tömeg és indultunk, gyorsan vettem Ördögnek egy lángost az útra. Eszembe jutott felhívom a Poroszlói barátainkat, mikor elmondtam Zolinak milyen remek az idő és pompás a hangulat, azt kérte Évinek egy alternatív beszámolót írjak, amibe azt írom ramaty az idő, pocsék a hangulat, mert különben megszakad a szíve, hogy nem tud itt lenni.(Évi, remélem azért túléled!)

A zöld négyzeten haladtunk tovább (ősszel az ovisokkal mentünk ezen az úton), kicsit aggódtam a lejtő miatt, meg a patakon való átkelésért. Szerencsésen túljutottunk ezeken az akadályokon. Mentünk szépen a Hatökör ura -Nagy -völgyön keresztül és közbe szidtuk rendesen Simon Petit, aki kitalálta ezt az útvonalat (Neki több esze volt, inkább a főzést választotta) mire Lajosházára értünk hétszer kellett a patakon átkelni, ez nem mindig sikerült szárazon.(szegény Ördög mindig jó vizes lett) Egyszer aztán mégis megérkeztünk Lajosházára. Nagy örömünkre itt Józsi bácsi várt ránk. Sástóról ereszkedett le hogy velünk folytassa az utat. Szerencsére a lajosházi vendégházba mint régi ismerősöket kedvesen fogadtak és főztek teát, bort, de volt aki inkább sörözött. A zöld kereszten indultunk neki a kaptatónak. Füred felé volt egy-két kellemetlen rész, még az Ilona-kút -Haluskáson keresztül elértük Füredet. Itt Simon Peti és családja finom ebéddel várt bennünket, így megbocsájtottuk neki ezt az útvonalat. Annyian voltunk egyszerre, nem is fértünk mind be a helységbe, azért előbb-utóbb mindenki jó ízűen el tudta fogyasztani a finom ebédet. Végezetül az ajándékozás következett. Mindenki hozott valami ajándékot, ez bekerült egy zsákba (pontosabban kettőbe mert, olyan sokan voltunk egybe nem fért) és mindenki húzott egy „Zsákbamacskát”. Egyszer minden jónak vége szakad, nem volt ez másképp most sem. Elbúcsúztunk egymástól, és indultunk haza. Erika, Józsi bácsi, Laci meg én a Pavilon sor felé vettük az irányt. Mondtam felhívom Abigélt és levisz minket, míg várakozunk megiszunk valamit. A telefonom megmakacsolta magát és nem sikerült Abigéllel beszélni. A többiek úgy döntöttek megvárják a buszt. Laci Ördög meg én gyalog indultunk lefelé. Kezdett alkonyodni mire végre sikerült Családomat elérni telefonon, hogy ne aggódjanak, gyalog jövünk le.

Gyalogoltunk, beszélgettünk, kiderült Laci nagyon finom kocsonyát főzött és meginvitált kóstoljam meg. Közben Laciért is aggódtak odahaza, jött a telefon hol járunk? Megérkeztünk Laciékhoz, elkocsonyázgattunk és jött a telefon hol járok? Már vagy 1 órája haza kellett volna érnem. Fél kilenc volt mire Ördöggel haza értünk. Este már nem volt lelki erőm megírni a beszámolóm. Egy nagyon jó túra volt, mindenkinek köszönet érte!

Szőrös